Don Tapscott – TED.com előadása

Digital strategist

Az innováció és a technológia hatásainak vezető elemzője, Don Tapscott 15 széles körben olvasott könyv szerzője vagy társszerzője társadalmunk és gazdaságunk átalakulásának különböző aspektusairól. Wikinomika című munkája az elmúlt évtized legbefolyásosabb üzleti könyvei közé tartozik. Új könyve, a The Blockchain Revolution, amelyet fiával, Alexszel írt, a blokkláncot tárgyalja, az elosztott adatbázis-technológiát, amelyet jóval az eredeti alkalmazáson túl alkalmaznak, mint a Bitcoin mögötti nyilvános főkönyvet. A könyvben azt elemzik, hogy a blokklánc technológia miért változtatja meg alapjaiban az internetet – hogyan működik, hogyan kell használni, és milyen ígéretei és veszélyei vannak. Tapscott a Torontói Egyetem Rotman Menedzsment Iskola menedzsment adjunktusa, a Világgazdasági Fórum vezető tanácsadója és a Harvard Egyetem Berkman Klein Internet és Társadalom Központjának munkatársa.

A következő évtizedeket meghatározó legjelentősebb technológiai találmány megérkezett. És ez nem a közösségi média. Nem a “big data”. Nem a robotika. Még csak nem is az MI [mesterséges intelligencia]. Meglepődtök, ha megtudjátok, hogy ez a digitális pénz – mint a Bitcoin – technológiai alapja. A neve: blockchain. Blokkok láncolata. 

Ez nem a leghangzatosabb szó a világon, de szerintem ez az internet új generációja, mely nagy reményeket tartogat minden üzlet, minden társadalom számára, és nektek mind, egyénileg is. 

A kétszeres költés problémája

Az elmúlt évtized az információ internetjéé volt. Mikor küldtem egy e-mailt vagy egy Powerpoint fájlt, vagy akármit, akkor valójában nem az eredetit küldtem, csak egy másolatot róla. Ez nagyszerű volt. Ez az információ demokratizálása. De mikor eszközökről beszélünk — mint a pénz, pénzügyi eszközök, mint kötvények és részvények, hűségpontok, szellemi tulajdon, zene, műalkotás, szavazat, karbon kredit vagy más eszköz – másolatot küldeni elég rossz ötlet. Ha küldök neked 100 dollárt, akkor elég lényeges, hogy nekem már nincs többé 100 dollárom – és azt már nem tudom elküldeni. Ezt a kriptográfusok hosszú ideje a “kétszeres költés” problémájának nevezik. 

Manapság ezt teljesen a nagy közvetítőkre – köztes szereplőkre, bankokra, kormányokra, nagy közösségimédia-társaságokra, hitelintézetekre és másokra – bízzuk, hogy bizalmat vigyenek a gazdaságunkba. Ezek a közvetítők bonyolítanak minden üzleti és tranzakciós folyamatot mindenféle kereskedelemben, a hitelesítéstől a személyek azonosításáig, az elszámolásig és a nyilvántartásig. Mindent figyelembe véve, egész jó munkát végeznek. De felvetődnek problémák. 

Kezdjük azzal, hogy központosítottak. Ez azt jelenti, hogy hackelhetők, ami egyre gyakrabban meg is történik – a JP Morgan, USA Szövetségi Kormánya, a LinkedIn, a Home Depot és mások kemény leckével tanulták ezt meg. Milliárdokat zárnak ki a globális gazdaságból: például azokat, akiknek nincs elég pénzük, hogy bankszámlát tartsanak fenn. Lassítják a folyamatokat. Egy pillanat alatt körbeér egy e-mail a világon, de napokat vagy heteket igényel, míg a pénz városon belül egyik bankból a másikba ér. Nagy a részesedésük a tevékenységből – 10-20%, csak a nemzetközi pénzutalás után. Birtokolják az adatainkat, ami azt jelenti, hogy nem tehetjük pénzzé, hogy jobban éljünk. Aláássa a magánszféránkat. Mindezeken túl a legnagyobb probléma, hogy a digitális világ bőségét aszimmetrikusan közelítik meg: teremtünk értékeket, de a társadalmi megosztottság nő. 

Mi lenne, ha nemcsak az információ internetje működne, hanem lenne egy értékalapú is – egy fajta kiterjedt, globális, megosztott főkönyv, amelyik sok millió számítógépen fut egyszerre, és mindenki számára egyaránt elérhető. Itt minden eszközt – a pénztől a zenéig – egyaránt lehetne tárolni, mozgatni, átruházni, átváltani vagy kezelni, befolyásos közvetítők nélkül. Mi lenne, ha létezne egy eredeti közeg az értékre? 

A pénzügyi rendszer 2008-ban összeomlott, és lehet, hogy ez volt a kedvező alkalom egy ismeretlen személynek, – vagy nevezzük Satoshi Nakamoto-nak -, hogy kifejlesszen egy digitálispénz-protokollt, ami a Bitcoin-nak nevezett kriptopénz alapját képezi. Ezzel a kriptopénzzel az emberek harmadik fél közreműködése nélkül bonyolíthatnak bizalomra épülő ügyleteket. 

Ez a látszólag egyszerű tett szikraként lángra lobbantotta a világot. Mindenkit felizgatott, megrémített, vagy másképp tett érdekeltté sok területen. Ne legyünk összezavarva a Bitcoin-nal kapcsolatban. A Bitcoin egy értéktárgy, értéke fel- és lemegy, és ez felkeltheti a spekulánsok figyelmét. Tágabb értelemben ez egy kriptopénz. Ez nem egyszerűen egy nemzeti valuta, és ettől lesz sokkal érdekesebb. De ebben az esetben a technológiai alap a fontos, aminek a neve blokklánc. 

Így az emberiség történelmében most először az emberek világszerte bízhatnak egymásban és közvetlen, kétoldalú tranzakciókba léphetnek. A bizalmat nem egy nagy intézmény biztosítja, hanem az együttműködés, a titkosítás, és némi ügyes kódolás. Mivel a bizalom a technológia alapja, ezért én “A Bizalom Protokoll”-nak hívom. 

Biztos azon tűnődnek, hogy: “Ez miként működik?” Jogos kérdés. Az eszközök – pl. digitális eszközök a pénztől a zenéig minden — nem egy központi helyen vannak tárolva, hanem megosztva egy globális főkönyvben, a legmagasabb szintű titkosítást használva. Mikor a tranzakció létrejön, akkor globálisan megosztják millió és millió számítógépen. Szerteszét, világszerte vannak csoportok, úgynevezett “bányászok”. Ők nem egyszerűen fiatalemberek, hanem Bitcoin bányászok óriási számítástechnikai teljesítménnyel, ami 10-szer 100-szor nagyobb, mint a Google-é világszerte. A bányászok sokat dolgoznak. Minden 10 percben – mintegy a rendszer szívveréseként – létrehoznak egy blokkot az eltelt 10 perc tranzakcióiról. Aztán a bányászok dolgozni kezdenek egy fogós probléma megoldásán. 

És versenyeznek: az első bányász, aki rátalál a megoldásra és érvényesíti a blokkot, jutalmul digitális valutát kap, a Bitcoin blokklánc esetében például Bitcoinban. Utána – és ez a kulcslépés – a blokkot hozzákapcsolja az előző blokkhoz, és az azt megelőző blokkhoz, így alakul ki a blokkok láncolata. Mindegyik kap egy időpecsétet, egy digitális pecsétviaszhoz hasonlóan. Ha meg szeretnék hackelni egy blokkot, és mindkettőtöknek ugyanazzal fizetnék, akkor nem csak egy blokkot kell, hogy meghackeljek, hanem az összes kapcsolódót, ami a blokklánc kereskedelmi történetében előfordult, és nemcsak egy számítógépen, hanem milliónyin keresztül, egyszerre, a legmagasabb szintű titkosítást használva, kitéve a világon létező legnagyobb számítástechnikai teljesítmény figyelmének. Ez kemény dió lenne. Ez végtelenszer biztonságosabb, mint a ma használt számítógépes rendszer. Blokklánc, ami így működik. 

A Bitcoin blokklánc csak egy közülük. Több is létezik. Az Ethereum blokkláncot a kanadai Vitalik Buterin fejlesztette ki. Ő most 19 éves, és az ő blokklánc rendszerének van pár különleges képessége. Az egyik, hogy okos szerződéseket tartalmaz. Ez az, aminek hangzik. Ez egy önmagát teljesítő szerződés. A szerződés kezeli a végrehajtást, az irányítást, teljesítést és a kifizetést — egy fajta bankszámlaként is működik — az emberek közötti megállapodás szerint. Manapság az Ethereum blokkláncon új projektek folynak annak érdekében, hogy helyettesítsék a mostani tőzsdét, megalkossák a demokrácia új modelljét, ahol a lakosok elszámoltathatják a politikusokat. 

Hogy megértsük, ez milyen radikális változást hoz, vegyünk például egy iparágat, a pénzügyi szolgáltatást. Felismerik? Rube Goldberg gépezete. Egy nevetségesen bonyolult gép, egy valójában egyszerű feladatra, mint egy tojás feltörése, vagy az ajtócsukás. Nos, szerintem a pénzügyi szolgáltatások iparága kísértetiesen emlékeztet erre. Arra gondolok, hogy odaérintitek a bankkártyátokat a sarki boltban, a bitfolyam áthalad egy tucat cégen, mindegyik saját számítógépes rendszerén, pár közülük még 1970-es gyártmány, – öregebb, mint sokan ebben a teremben – és három nappal később megtörténik az elszámolás. A blokkláncos pénzügyi rendszerrel nincs külön pénzügyi rendezés, mert a fizetés és az elszámolás ugyanaz a művelet. Csak egy változás a főkönyvben. Így Wall Streeten, és világszerte mindenhol a teljes pénzügyi szektorban ez nagy felfordulást okozott. Elgondolkoztak: vajon helyettesíthetők vagyunk? Vagy: hogyan tudnánk sikerrel alkalmazni ezt a technológiát? 

De miért is foglalkozzunk vele? Hadd mutassak be erre pár alkalmazást. Jólét. Az internet első korszaka, az információ internetje gazdagságot hozott, de nem hozott jólétet, mert a társadalmi megosztottság nőtt. Ez áll minden harag és szélsőség középpontjában, ez az alapja a protekcionizmusnak, az idegengyűlöletnek és rosszabbnak, amit fokozódni látunk a világban manapság. A Brexit a legutóbbi ilyen eset. 

Tudunk-e új módszert találni az egyenlőtlenség felszámolására? Mert a manapság létező egyetlen módszer a javak újraelosztása, az emberek megadóztatása, majd ennek szétterítése. Szétoszthatnánk-e előre a javakat? Megváltoztathatjuk-e már a javak előállításának módját, előállításuk demokratizálásával, több embert bevonásával a gazdaságba, és biztosítva a tisztességes ellenszolgáltatást? Elmondok öt lehetőséget ennek megvalósítására. 

1

Először: Tudtátok, hogy a világon a földtulajdonosok 70%-a nagyon gyenge jogcímmel rendelkezik? Mondjuk, van egy kis farmod Hondurasban. Majd hatalomra kerül egy diktátor, aki azt mondja: “Tudom, hogy van papírod arról, hogy ez a farm a tiéd, de a kormányzati számítógép szerint ez a farm a barátomé.” Ez tömegesen történt Hondurasban. Ez a probléma mindenhol létezik. Hernando de Soto, a nagy latin-amerikai közgazdász szerint az első számú feladat a világban a gazdasági mobilitás, fontosabb, mint a bankbetét, mert ha nincs érvényes jogcímed a földedre, akkor nem kapsz rá kölcsönt, és nem tudod tervezni a jövődet. 

Ma a vállalatok a kormányokkal együtt dolgoznak, hogy blokkláncokra rögzítsék a földek tulajdonjogát. Ha ez egyszer elkészül, akkor megváltoztathatatlan. Nem hackelhető, És megteremti a jólét feltételeit több milliárd ember számára 

2

Másodszor: az írásokban úgy jelenik meg az Uber, az Airbnb és TaskRabbit és Lyft és mások, mint a közösségi gazdaság részei. Ez egy hatalmas ötlet: emberek összejönnek, javakat alkotnak és megosztanak. Az én nézetem szerint … ezek a társaságok nem igazán közösségiek. Valójában egészen pontosan attól sikeresek, hogy nem közösségiek. Szolgáltatásokat gyűjtenek össze és értékesítenek. Mi lenne ha, az Airbnb $25 milliárd forgalmú részvénytársaság helyett, lenne egy B-Airbnb nevű blokkláncon megosztott alkalmazás, amit valójában mindenki birtokolna, akinek van kiadó szobája? Mikor valaki szobát szeretne kivenni, felmegy a blokklánc adatbázisába, amely a szűrési feltételek alapján segít neki megtalálni a megfelelő szobát, majd segít a szerződéskötésben is. Azonosítja a feleket, kezeli a kifizetéseket, – mindezt digitális formában – alapból beépítve a rendszerbe. Még a kockázatot is kezeli, mert ha egy szobát ötcsillagosként hirdet meg, akkor az ott van, besorolva és megváltoztathatatlanul. Tehát a nagy közösségi gazdaságok a Szilícium-völgyben szétrobbanthatók, és ez elősegítené a jólétet. 

3

Három: a pénz legnagyobb áramlását a fejlett világból a fejlődő világba, nem a társasági befektetések jelentik, nem is a külföldi segélyek, hanem az átutalások. Ez egy globális diaszpóra; az emberek elhagyják őseik földjét, és pénzt küldenek vissza az otthon maradt családnak. Ez 600 milliárd dollár évente, és egyre növekszik. Ezeket az embereket kizsákmányolják. 

Analie Domingo házvezetőnő. Torontóban lakik. Minden hónapban bement a Western Union irodájába egy kis készpénzzel, hogy átutalja édesanyjának Manilába. Ez 10% körüli összegbe került neki. A pénz 7-10 nap alatt ért oda. Az édesanyja soha nem tudta, hogy mikor érkezik. Ez öt órát vett igénybe hetente. 

Hat hónappal ezelőtt, Analie Domingo az Abra nevű blokklánc-alkalmazást használta. Mobilkészülékéről 300 dollárt küldött, közvetlenül édesanyja mobiljára, közvetítők használata nélkül. Édesanyja megnézte a mobilját – mint az Uber felhasználói felülete – ahol látszik az Abra “pénzátadók” mozgása. Rákattint egy pénzátadóra, egy ötcsillagosra, aki hét percre volt tőle. Ez a pasas aztán megjelent az ajtajában, és átadott neki Fülöp-szigeteki pesot, amit az édesanyja eltett a pénztárcájába. Az egész művelet pár percet vett igénybe, és 2% volt a költsége. Ez egy nagy lehetőség a jólétre. 

4

Négy: a digitális korszak legértékesebb eszköze az adat. Az adat egy valóban új értékfajta, talán nagyobb, mint az előző eszközfajták, mint a föld a mezőgazdaságnak, vagy a gyár az iparnak, vagy akár a pénz. Mi valamennyien létrehozunk adatokat. Mi teremtjük ezeket az értékeket, és hátrahagyunk egy digitális morzsákból alkotott nyomvonalat az életünk során. És ezekből a morzsákból összeállítják a tükörképünket, a virtuális énünket. A virtuális én többet tudhat rólad, mint te magad, mert te nem emlékszel mit vettél egy éve, mit mondtál egy éve, vagy pontosan hol voltál egy éve. És ezt a virtuális énedet nem birtoklod – ez a nagy probléma. 

Ma cégek dolgoznak azon, hogy létrehozzanak egy fekete-doboz identitást, a saját tulajdonú virtuális énedet. Ez a fekete doboz veled mozogna, mikor átutazol a világon, és nagyon-nagyon szűkmarkú. Csak azokat az információ-foszlányokhoz ad neked hozzáférést, amelyek egy adott dologhoz szükségesek. Sok tranzakció során az eladóknak nem kell tudniuk, ki vagy. Csak az a fontos, hogy tudják, hogy megkapták az ellenértéket. 

Ez az avatár felszív minden adatot, és lehetőséget ad, hogy értékesítsd őket. Ez egy csodálatos dolog, mert lehetővé teszi a magánélet védelmét is. A magánélet a szabad társadalom alapja. Hódítsuk vissza ezt az általunk alkotott értéket, vonjuk a saját ellenőrzésünk alá, hogy birtokolhassuk, és felelősséggel irányíthassuk saját identitásunkat. 

Végül az ötödik: Hatalmas azon szerzőknek a száma, akik nem kapják meg műveik tisztességes ellenértét a szellemi tulajdon rendszerének szétrombolása miatt. A rombolást az internet első korszaka végezte. Vegyük a zenét. A zenészeknek csak morzsák jutnak a tápláléklánc végén. Ha 25 éve zeneszerző voltál, és írtál egy nagy slágert, és eladtál egymillió lemezt, akkor kaphattál 45 000 dollár körüli jogdíjat. Ma ha zeneszerző vagy, és írsz egy nagy slágert, akkor lesz egymillió letöltésed, és nem kapsz 45 ezret, hanem kapsz 36 dollárt, ami elég egy szép szelet pizzára. 

Szóval Imogen Heap, Grammy-díjas énekes és zeneszerző felteszi a zenéjét a blokklánc-ökoszisztémára. Elnevezi “Mycelia”-nak. A zenét okos szerződések veszik körül. A zene védi a szellemi tulajdonjogot. Meg szeretnéd hallgatni a számot? Az ingyenes, vagy esetleg pár centet befizetsz egy digitális számlára. Ha a zenét fel szeretnéd használni a filmedben, az más: akkor a szerzői jogok érvényesülnek. Csengőhangnak használnád? Az is más. A dal üzletté változik. A platformon reklámozza önmagát. Védi a szerzői jogokat, és a dalnak van pénzügyi rendszere, – mint egy bankszámla – minden pénz visszajut a művészhez, felügyeli a zeneipart, jobban, mint a hatalmas közvetítők. És ez nemcsak — nemcsak a dalszerzőkre vonatkozik, hanem bármilyen tartalomszerzőre: művészekre, feltalálókra, tudományos felfedezőre, újságíróra. Rengetegen vannak, akik nem kapják meg tisztességes fizetségüket, de a blokklánccal, záporozni fog rájuk. Ez csodálatos dolog. 

Ez öt lehetőség a tucatból, egy problémára: a jólétre, ami egy a megszámlálhatatlanul sok probléma közül, amire a blokkláncot alkalmazni lehet. 

A jólét forrása persze nem a technológia, hanem az emberek. De ismétlem még egyszer: a technológia szelleme kiszabadult a palackból. Egy ismeretlen személy vagy személyek idézték meg, az emberiség történelmének ebben a bizonytalan időszakában. Mindez egy újabb lökést ad nekünk, egy újabb lehetőséget, hogy átrajzoljuk a gazdaság hatalmi térképét, és átírjuk a dolgok régi rendjét, és hogy megoldjunk párat a legnehezebb feladatok közül, ha akarjuk. 

Don Tapscott, a Blockchain Research Institute ügyvezető elnöke a világ egyik vezető szaktekintélye a technológia üzleti és társadalomra gyakorolt ​​hatásával kapcsolatban. 16 könyvet írt, köztük a “Wikinomics: How Mass Collaboration Changes Everything” című könyvet, amelyet több mint 25 nyelvre fordítottak le.