ted

Mit tanulunk meg születésünk előtt?


TED TALK egyik legjobb előadása

Annie Murphy Paul: Mit tanulunk meg születésünk előtt?

Egy kérdés: mikor kezdődik a tanulás? A válasz: még a születésünk előtt. Annie Murphy Paul, tudományos író arról az új kutatásról beszél nekünk, amiből kiderül, hogy milyen sokat tanulunk az anyaméhben — anyanyelvünk dallamától kezdve a később kialakuló kedvenc ételeinkig.

ted

 


 

Mai témám a tanulás. És ebben a szellemben szeretnék Önöknek feltenni egy kérdést.Mehet? Mikor kezdődik a tanulás? Miközben ezen gondolkodnak, talán felvillan az előkészítő iskola vagy az óvoda első napja, amikor a gyerekek először kerülnek nevelők szárnyai alá. Vagy azt a totyogós korszakot idézik fel, amikor a gyerekek megtanulnak járni és beszélni, vagy éppen villával enni. Lehet, hogy találkoztak a “Nullától-Háromig” mozgalommal, amely szerint a tanulás szempontjából legfontosabb évek a legkorábbiak. És ezért a válaszuk a kérdésemre az lehet: A tanulás a születéskor kezdődik.

Nos, ma szeretnék ismertetni Önökkel egy elképzelést, ami meglepő lehet sőt, egyenesen valószerűtlen, de amelyet a pszichológia és a biológia legújabb bizonyítékai támasztanak alá. Életünk legfontosabb tanulnivalóinak egy részét már a születésünk előtt elsajátítjuk,még az anyaméh ölelésében. Tudományos újságíróként dolgozom. Könyveket és újságcikkeket írok. Mindemellett pedig anya vagyok. Ez a két szerepem találkozott egymással az “Eredet” című könyvemben. Az “Eredet” tudósítás egy izgalmas új terület frontvonaláról, amit “magzati eredetek”-nek nevezhetünk. Ez egy tudományos szakterület,ami körülbelül két évtizede bukkant fel, és azon az elméleten alapszik, hogy egészségünkre meghatározó módon hat az anyaméhben töltött első 9 hónap. Számomra ez az elmélet több volt, mint intellektuális érdekesség. Magam is várandós voltam miközben a könyvhöz szükséges kutatásaimat végeztem. És az egyik leginkább magával ragadó benyomás, amit a munka során szereztem, hogy már az előtt tanulunk a világról, mielőtt átlépnénk annak küszöbét.

Mikor először tartjuk kezünkben a gyermekünket azt hihetjük, hogy teljesen tiszta, mentes az élet hatásaitól, de valójában addigra már sokat alakítottunk rajta azzal a sajátos világgal karöltve, amiben élünk. Ma szeretnék megosztani Önökkel pár különleges tényt, amit tudósok tártak fel arról, hogy mit is tanul egy magzat, amíg a mamája pocakjában él.

Mindenek előtt megtanulják felismerni a mama hangját. Mivel a külvilág hangjainakkeresztül kell jutniuk az anya hasi szövetein, és a magzatot körülvevő magzatvízen, ezért az általa érzékelt hang, nagyjából a terhesség negyedik hónapjától kezdve, tompa és halk.Ahogy egy kutató megjegyezte hasonló lehet Charlie Brown tanárának hangjához a régi “Peanuts” rajzfilmben. De a várandós nő beszédhangja keresztülvibrál a saját testén sokkal érthetőbb formában érve el a magzatot. És mivel a magzat egész idő alatt vele van,rengetegszer hallja a hangját. Mikor a kisbaba megszületik, felismeri ezt a hangot és sokkal nagyobb figyelemben részesíti mint bárki másét.

Honnét tudjuk ezt? Az újszülöttek nem csinálnak sokmindent, de egyvalamiben kiválóak, mégpedig a szopásban. A kutatók ezt a tényt használták fel és szerkesztettek két gumi mellbimbót, amiknél ha a baba az egyikből szopik, akkor felvételről az anyja hangját halljaegy fejhallgatón keresztül, ha viszont a másikból, akkor egy idegen nő hangja szólal meg. A babák hamar megmutatták, az első mell választásával, hogy kit részesítenek előnyben. A tudósok arra is felfigyeltek, hogy a kisbabák szopómozgása lelassul amikor valami felkelti az érdeklődésüket, és újra felgyorsul, ha elkezdenek unatkozni. Ez alapján fedezték fel azt is, hogy ha az anya többször, hangosan felolvas egy részt Dr. Seuss “A macska – Le a kalappal” című művéből a terhesség alatt, akkor az újszülöttek emlékezni fognak az adott részre, mikor már a méhen kívül hallják. A kedvenc esetem ehhez hasonló, mikor kiderült, hogy egy kisbaba, akinek az édesanyja egy híres szappanopera részeit nézte a terhessége minden egyes napján, már akkor emlékezett a műsor főcímdalára, mikor megszületett. A magzat ezenfelül tanul arról a nyelvről is, amit a világ azon részén beszélnek, ahová születni fog.

Egy tavaly közölt tanulmány kimutatta, hogy a születéstől, a születés pillanatától az újszülöttek sírása követi az anyanyelvük hangsúlyozási szabályait. A francia gyerekek sírása emelkedő, míg a németeké ereszkedő hangnemben végződött, utánozva az adott nyelvre jellemző dallam sajátosságait. Nos, miért is lehet a magzati tanulás olyan hasznos?Elképzelhető, hogy a gyermek túlélését segíti elő. A születés pillanatától kezdve a gyermek leginkább annak a személynek a hangjára reagál, ami az őt leginkább védelmező személyhez köti: az édesanyjáéra. Ugyanez kihat a sírásra is, melynek hangja igazodik a mama nyelvéhez, ami tovább erősítheti a baba kötődését az anyához, és ami jó alapot adhat a babának ahhoz a fontos feladathoz hogy megtanulja, hogyan beszélje és értse mega saját anyanyelvét.

De nem csak a hangok azok, amikről a magzat a méhben tanul. Az ízek és szagok is ide tartoznak. A várandósság 7 hónapjára a magzat ízlelőbimbói teljesen kifejlődnek és a szaglószervi receptorok, amik lehetővé teszik a szaglást, szintén működőképesek. A terhes nő által felvett táplálék aromája bekerül a magzatvízbe, ami folyamatosan táplálja a magzatot. A kisbabák láthatóan emlékeznek és előnyben részesítik ezeket az ízeket,mikor kikerülnek a világba. Egy kísérlet során, egy csoport terhes nőt felkértek, hogy igyanak sok répalevet a terhességük utolsó harmada során, miközben egy másik csoportcsak vizet ivott. Hat hónappal később, a nők csecsemőit répalével kevert müzlivel kínáltákés figyelték az arckifejezéseiket miközben ettek. A répalevet ivó hölgyek gyermekei több répa-ízesítésű müzlit fogyasztottak, és a kifejezéseikből ítélve sokkal jobban is ízlett nekik.

A kísérletnek egy francia változatában amit a franciaországi Dijon-ban hajtottak végre, a kutatók azt találták, hogy azon anyák gyermekeinél, akik ételeit és italait ánizsos édesgyökérrel ízesítették a terhesség alatt érdeklődés mutatkozott az ánizs iránt életük első napján, majd újra, egy későbbi teszt során, életük negyedik napján is. Azok a babák, akik édesanyja nem evett ánizst a várandósága alatt, olyasmi reakciót mutattak, amit durván “Fúj!”-nak fordíthatnánk. Ez rámutat arra, hogy az anya révén milyen hatékonyan megtanulja a magzat, hogy melyek a biztonságos és jó ételek. Ismereteket szereznek a környező kultúráról, amihez csatlakozni fognak, mégpedig az adott kultúra legerősebb jellegzetességén, az ételen keresztül. Betekintést nyernek a kultúrájukra jellemző ízek és fűszerek világába még mielőtt megszületnének.

De kiderült, hogy a magzatok ennél fontosabb leckéket is megtanulnak. De mielőtt erre rátérnék, szeretnék tisztázni valamit, ami meglepő lehet. A magzati tanulás lehetőségekiválthatja a kísérletezési kedvet a magzat életének gazdagítására — például játszunk Mozartot neki fejhallgatón keresztül, amit a várandós pocakra helyezünk. De valójában a formálódás kilenc hónapja, ami a méhben zajlik ennél sokkal zsigeribb és fontosabb. A legtöbb dolog, amivel egy várandós nő a mindennapjai során találkozik: a levegő, amit belélegez, az étel és az ital, amit magához vesz, a kémiai anyagok, amiknek kiteszi magát, még az érzelmek is, amiket érez – valamilyen formában a magzatot is érintik. Azok a vegyes hatások érik, ugyanolyan egyedi és sajátos formában, mint a nőt magát. A magzat beépíti ezeket az anyagokat a saját testébe, a saját vérének és húsának részévé téve. És gyakran ennél több is történik. Ezeket az anyagi jellegű csomagokat feldolgozzamint információt, amit nevezhetnénk akár biológiai képeslapnak a külvilágból.

Szóval, amiről a magzatnak az anyaméhben tanulnia kell az nem Mozart Varázsfuvolája,hanem azok a válaszok, amiket a túlélés szempontjából kritikus kérdésekre kap. Egy bőséggel teli világba fog születni vajon, vagy szűkölködésbe? Védett helyre, biztonságba kerül vagy folyamatos fenyegetésekkel kell majd szembenéznie? Hosszú, gyümölcsöző életet fog élni, vagy rövid, zaklatottat? A várandós nő táplálkozása és stressz szintje fontos támpontokat nyújt az uralkodó állapotokról, mintha csak az ujjunkkal ellenőriznénk a széljárást. Az eredményül kapott előhangolása a magzat agyának és egyéb szerveinekrésze annak, ami rendkívüli rugalmasságot biztosít számunkra, képességet a boldogulásraa környezet óriási választékában, a vidéktől a városig, a tundrától a sivatagig.

Végezetül, szeretnék elmondani két történetet arról, hogyan tanítják az anyák gyermeküket a világról, még születésük előtt. 1944 őszén a második világháború legsötétebb napjaibannémet gyalogosok körülzárták Nyugat-Hollandiát, visszatartva így az összes élelmiszer szállítmányt. A náci ostrom kezdete után az elmúlt évtizedek egyik legkeményebb tele kezdődött. olyan hideg, hogy a csatornák vize teljesen befagyott. Hamarosan élelmiszerhiány alakult ki, és rengeteg holland élt túl mindössze napi 500 kalóriával – ami a negyede annak, amit a háború előtt fogyasztottak. Ahogy a nélkülözés hetei hónapokká dagadtak, néhányan tulipánhagymák evésére fanyalodtak. Május elejére a nemzet gondosan adagolt élelmiszerkészlete teljesen kimerült. A tömeges éhínség lehetősége is felmerült. És akkor, 1945 május 5-én az ostrom hirtelen véget ért, amikor Hollandiát felszabadították a Szövetségesek.

Az “Éhezés Tele”, ahogy később ismertté vált, közel 10 000 emberéletet követelt és további ezreket gyengített le. De a lakosság egy másik részére is hatással volt — arra a 40 000 magzatra, akik még az anyaméhben voltak az ostrom alatt. Néhány hatása a terhesség alatti hiányos táplálkozásnak azonnal megjelent a halva születések magas arányában,születési rendellenességekben, alacsony súlyban és a csecsemőhalandóságban. De más hatásokra csak évek múltán derült fény. Évtizedekkel az “Éhezés Tele” után, kutatók dokumentálták, hogy azon embereknek, akiknek az anyja az ostrom alatt volt várandósnagyobb hajlandóságuk volt az elhízásra, a cukorbetegségre és szívrendellenességekre a későbbi életük során mint azoknak, akik normális feltételek között fejlődtek. Ezen egyének születés előtti tapasztalatai a nélkülözésről úgy tűnik, számtalan módon megváltoztatták a testük működését. Magasabb vérnyomásuk van, szegényesebb koleszterinszinttel és meggyengült glükóz-toleranciával bírnak, ami a cukorbetegség egyik előfutára.

A méhbeli alultápláltság miért eredményez a későbbiekben rendellenességeket? Egy magyarázat szerint a magzatok próbálják a legjobbat kihozni egy rossz helyzetből. Ha az élelem szűkös, a tápanyagokat a kritikus szerv, az agy felé továbbítja, és megvonja a többi szervtől mint a szív és a máj. Ezáltal egy rövid időre még képes életben maradni, de ennek az árát későbbi élete során fizeti meg, amikor azok a szervek, amiktől korábban elvont,sokkal érzékenyebbekké válnak a betegségekre.

De ez még mindig csak egy része a folyamatnak. Úgy tűnik a magzatok jeleket kapnak a méh belső környezetéből, amiket így beleszőnek a saját fiziológiájukba. Felkészítik önmagukat a méh túloldalán található világgal való találkozásra. A magzat szabályozza az anyagcseréjét és egyéb fiziológiai folyamatait, felkészülve arra a környezetre, ami rá vár.Előrelátásának alapja pedig mindaz, amit az édesanyja eszik. A táplálék, amit egy terhes nő fogyaszt egy jellegzetes történetet tár fel, a bőség tündérmeséiből vagy a nélkülözés zord krónikáiból. Ez a történet rámutat olyan információkra, amiket a magzat felhasznál a teste és annak rendszerének kialakításához – az uralkodó körülményekhez való alkalmazkodás meghatározza a jövőbeli túlélését. Erősen korlátolt forrásokkal szembenézve egy kisebb méretű gyermek, csökkentett energiaszükséglettel ténylegesen jobb esélyekkel rendelkezik a felnőttkor elérésére.

Az igazi problémák akkor jönnek, mikor a várandós nő, egy bizonyos értelemben, valótlanságot állít, mikor a magzat egy szűkölködő világot vár, ennek ellenére bőségbe születik bele. Ez az, ami a holland gyerekekkel történt az “Éhezés Tele” során. Több elhízás, cukor- és szívbetegségek lett az eredmény. A szervezet, mely kapott minden kalória után felesleges kalóriák tengerében úszva találta magát a háború utáni Nyugat étkezési szokásai miatt. A világ, amelyről az anyaméhben tanultak, nem ugyanaz volt, mint a világ, amelybe megszülettek.

Egy másik történet. 2001 szeptember 11-én reggel 8:46-kor emberek tízezrei voltak a World Trade Center környékén New Yorkban – ingázók szálltak le a vonatokról, pincérnők készítették elő az asztalokat a reggeli rohamra, a brókerek már javában telefonáltak a Wall Street-en. 1700 várandós nő volt közöttük. Mikor a repülőgépek becsapódtak és a tornyok összeomlottak, ezen nők közül sokan ugyanazt a rettegést tapasztalták meg amit a többi túlélőben okozott a katasztrófa — a mindent elsöprő káosz és zűrzavar, a mérgezésgyanús por és törmelék gomolygó füstje, a szívszorító félelem az életükért.

Körülbelül egy évvel 9/11 után, kutatók vizsgálták nők egy csoportját akik várandósak voltaka World Trade Center elleni támadás átélése során. A nők gyermekeiben, akik poszt-traumás stressz szindrómában, vagy PTSD-ben szenvedtek, a várakozásoknak megfelelőena kutatók felfedeztek egy biológiai markert, ami hajlamossá tesz a PTSD-re, ez a hatás kifejezetten megjelent azokban a csecsemőkben, akik édesanyja átélte a katasztrófát a várandósság utolsó harmadában. Más szóval, a poszt-traumás stressz szindrómában szenvedő anyukák átadták egyfajta sebezhetőséget a gyermekeiknek, míg azok az anyaméhben voltak.

Fontoljuk meg a következőt: A poszt-traumás stressz szindróma egy rendkívül rossz stresszhelyzetre adott válaszként jelenik meg, borzalmas és felesleges szenvedéseket okozva áldozatainak. De gondolkodhatunk máshogy is a PTSD-ről. Ami nekünk patologikusnak tűnhet, ez valójában hasznos alkalmazkodás is lehet bizonyos körülmények között. Egy kiváltképpen veszélyes környezetben a PTSD jellegzetes megnyilvánulásai – az egyén környezetre való hiperérzékenysége, villámgyors reakciója veszélyhelyzetben –megmentheti az illető életét. Az elképzelés, hogy a PTSD kockázatának születés előtti átadása valós még csak találgatás, de igencsak megrendítőnek találom. Azt jelentheti, hogy még a születés előtt az anyák figyelmeztetik a gyermekeiket, hogy egy vad világ van odakint, azt üzenik számukra: “Legyetek óvatosak.”

Szeretném tisztázni. A magzati eredetek kutatása nem vádolja a nőket azért, ami a várandósság ideje alatt történik. Mindössze feltárja, hogyan segíthető elő jobban a következő nemzedék egészségét. Ez a fontos törekvés kell, hogy összpontosítson arra,amit a magzat tanul azalatt a kilenc hónap alatt, amit a méhben tölt. A tanulás az élet legszükségesebb tevékenysége, és korábban elkezdődik mint ahogy valaha is képzeltük.

Köszönöm.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s