TED előadások 4 alappillére

Ha elfogadjuk, hogy az előadó legfontosabb dolga felépíteni egy gondolatot hallgatói agyában, akkor itt van négy szempont, hogyan érdemes ezt tenni. 

Egy: Az előadás egyetlen fő gondolatra szorítkozzon. A gondolatok összetett dolgok; vágjuk vissza mondandónkat annyira, hogy a számunkra legfontosabb egyetlen gondolatra tudjunk koncentrálni, lehetőséget adva magunknak ennek pontos elmagyarázására. Helyezzük el ezt a környezetben, hozzunk példákat, töltsük meg élettel. Fogjunk hát egy gondolatot, és ezt vigyük végig a teljes előadáson, hogy minden, amit mondunk, valahogy ehhez kapcsolódjon. 

Kettő: Tegyük befogadóvá a hallgatóságot! Mielőtt elkezdenénk a hallgatók agyában új dolgokat felépíteni, meg kell szereznünk a hozzájárulásukat. És mi ennek a legjobb eszköze? A kíváncsiság. Piszkáljuk föl a közönség kíváncsiságát! Dobjunk be izgalmas, provokatív kérdéseket, hogy megtudjuk, mi az, ami értelmetlen, ami magyarázatra szorul. Ha nincs meg a kapcsolat valakinek a világnézetével, akkor a kapcsolatot ki kell építeni. Ha felébresztettük bennük a vágyat ez iránt, akkor sokkal könnyebb a saját gondolatunkat felépíteni. 

Három: Lépésről-lépésre építkezzünk! Használjuk a közönség által már ismert elemeket. Használjuk a nyelv erejét a hallgatóság fejében már létező elemek összefűzésére! De ne a saját nyelvünket, hanem az övéket! Kezdjük a pillanatnyi helyzettel. Sokszor megfeledkezünk róla, hogy a számunkra mindennapos fogalmak teljesen ismeretlenek a közönség előtt. A hasonlatok jó hasznunkra lehetnek a darabok összeillesztésében, mert felvázolják a minta kívánt alakját, a hallgató által már birtokolt másik gondolatra építve. 

Például, amikor Jennifer Kahn el akarta magyarázni a CRISPR nevű új biotechnológiai eljárást, azt mondta: “Olyan ez, mintha lenne egy szövegszerkesztőnk a DNS szerkesztésére. A CRISPR-rel genetikai “szövegeket” vághatunk ki és illeszthetünk be.” Egy ilyen szemléletes magyarázat “aha”-élményt vált ki, egy részlet a helyére kerül, amikor valami hirtelen “beugrik”. Fontos azonban, hogy az előadásunkat közeli barátainkon kipróbáljuk, és megtaláljuk a számukra nem egyértelmű részeket. 

Végül a negyedik, utolsó tanács: A gondolat legyen megosztásra érdemes! Tegyük fel magunknak a kérdést: “Mi ennek a gondolatnak a haszna?” És őszintén válaszoljunk. Ha a gondolat csak magunk, vagy egy szűk csoport hasznát szolgálja, akkor, sajnos ezt kell mondanom, nem érdemes terjeszteni. A közönség rögtön átlát rajtunk. De ha úgy látjuk, hogy a gondolatban benne van a lehetőség, hogy másoknak örömet okozzon, hogy mások kilátásait jobbra fordítsa, hogy valakit másfajta viselkedésre ösztönözzön, akkor megvan a legfontosabb hozzávaló egy remek előadáshoz, amely igazi ajándék lehet számukra és mindannyiunk számára. 

Légy kreatív és csinálj bolondot magadból! Miért jó a kreativitás?

Én mindig nézem a TED -et és már megint egy kincsre leltem, amit most megosztanék veletek mert minden szava aranyat ér.

Az előadó: Ethan Hawke (eredeti neve: Ethan Green Hawke) (AustinTexas1970november 6. –) amerikai színész, író.

Ma igyekszem mondani egyet s mást a kreativitásról. Tudjátok, sokan küszködnek azzal, hogy vajon szabadon engedhetik-e a kreativitásukat. 

Ami teljesen érthető. Néha ugye kétkedünk, ha a saját tehetségünkről van szó. Eszembe jut egy eset, még huszonegy-két éves koromból, ami sokat jelentett a számomra. 

Nagyon bírtam Allen Ginsberget, és az ő verseit olvastam. Rengeteg interjút adott, az egyiket William F. Buckley tv-műsorában, aminek a címe “Tűzvonal” volt, és Ginsberg az adásban elénekelt egy Hare Krisna-dalt, amit harmóniumon kísért. Azután visszatért New Yorkba az értelmiségi barátaihoz, akik azt mondták neki: “Azt felfogtad, hogy mindenki hülyének néz, és az egész ország rajtad röhög?” Mire ő: “Ez a dolgom, költő vagyok, és eljátszom a hülyét. A legtöbb ember egész nap dolgozik, aztán hazamennek, és a párjukkal civakodnak, aztán kajálnak, és bekapcsolják a világító dobozt, amiben épp rájuk akarnak sózni valamit, mire én felrúgtam az egészet. Bementem és Krisnáról dalolásztam, és most az ágyukban ücsörögve azt találgatják, hogy ki ez a hülye költő. És nem tudnak elaludni, ugye?” És költőként valóban ez a dolga. 

És ezt igazán felszabadítónak tartom, mert szerintem a többségünk tényleg igyekszik a világot gazdagítani valami kiváló teljesítménnyel, valamivel, amit a világ is jónak és fontosnak tart. És valójában itt a gond, mert nem rajtunk áll, hogy a tetteink tényleg érnek-e valamit, mert ha a történelemnek van tanulsága, akkor az az, hogy a világ egy igazán pocsék zsűri. Nem igaz? 

Tedd fel a kérdést magadnak: Vajon számít az emberi kreativitás? Hát, lássuk csak. A legtöbb ember nem sokat foglalkozik költészettel, nem igaz? Élik az életüket, és nem igazán hatják meg őket Allen Ginsberg versei vagy bárki más versei, egészen addig, amíg meg nem hal az apjuk, el nem mennek egy temetésre, el nem veszítik a gyermeküket. Valaki összetöri a szíved, mert már nem szeret, és egyszeriben, bármit megtennél azért, hogy adj valami értelmet az életnek, “Átélte már más is ezt a kínt? Hogy mászott ki ebből a veremből?” 

Vagy pont fordítva – szárnyalsz. Találkozol Vele, és a szíved majd’ kiugrik. Annyira szereted, hogy nem is látsz tisztán. Forog veled a világ. “Érezte már más is ugyanezt? Mi történik velem?” 

És ekkor a művészet már nem luxus, hanem létszükséglet. 

Kell nekünk. 

Oké. Akkor mi is a helyzet? Az emberi kreativitásban a természet maga nyilvánul meg bennünk. Vegyük például a… a sarki fényt, rendben? Gyerekként játszottam a “Fehér Agyar” c. filmben, Alaszkában forgattunk, és mikor éjszaka kimentünk, az ég bíborban, rózsaszínben és fehérben tündökölt, gyönyörűbb dolgot soha a világon nem láttam. Valóban úgy tűnt, hogy az ég játszadozik. Gyönyörű. A napnyugta a Grand Canyonnál. Gyönyörű. Tudjuk, hogy gyönyörű. De szerelembe esni? A szerelmed is magával ragadó. Négy gyerekem van. Nézni, ahogyan játszanak? Nézni, ahogyan lepkének hiszik magukat, és fel-alá szaladgálnak a házban játszadozva, olyan szép. 

És azt hiszem, mi azért vagyunk pont ezen a csillagon a világmindenségben, hogy egymásnak segítsünk, nem igaz? Először is túl kell élnünk, aztán gyarapodnunk. Hogy gyarapodjunk és kifejezzük magunkat, ahhoz, hát, itt a trükk: meg kell ismernünk önmagunkat. Mit szeretsz? És ha közelébe kerülsz annak, amit szeretsz, lelepleződsz önmagad előtt, és innen nincs megállás. 

Nekem ez ment, mint a karikacsapás. Első profi alakításomra 12 éves koromban került sor. A “Szent Johanna” c. darabban, amit George Bernard Shaw írt, a McCarter színházban, és – bumm! – szerelembe estem. Kinyílt a világ előttem. És ez a szakma – lassan 50 éves leszek -, ez a szakma mindig energiával tölt el, egyre több és több energiával, főképp, furcsamód, a szereplőkön keresztül, akiket alakítok. 

Játszottam zsarut és játszottam bűnözőt, játszottam papot és játszottam bűnöst, és ennek az a varázsa egy életen át, több mint 30 év munkán túl, elkezded észrevenni, hogy az élményeim, és én magam, Ethan, messze nem vagyok olyan egyedi, ahogyan azt hittem. Annyi sok közös van bennem és ezekben az emberekben. Tehát sok a közös bennük és bennem. Észreveszed, hogy mennyi minden köt minket össze. 

A dédnagyanyám, Della Hall Walker Green, a halálos ágyán, a kórházban megírta a kis életrajzát, ami úgy 36 oldal hosszúra sikerült, és kb. 5 oldalon át csak arról az alkalomról írt, amikor kosztümöket varrt egy darabhoz. Az első férjéről talán ha egy bekezdés szól. A gyapottermesztést, amit 50 évig művelt, épphogy megemlíti. Öt oldal a kosztümvarrásról. És ez nyilvánvaló – anyám nekem adta az egyik takarót, amit ő készített, és mindezt érezni lehet. Ő így fejezte ki magát, és ennek valóságos ereje van. 

Emlékszem, a mostohatestvéremmel elmentünk megnézni a “Top Gun”-t, nem is tudom melyik évben. És emlékszem, hogy amint jöttünk ki a plázából, perzselő hőség volt, ránéztem, és mindketten úgy éreztük, mintha Isten szólt volna hozzánk a filmmel. Érted? Csak épp… teljesen másként. Én színész akartam lenni. Érzéseket kelteni másokban. Ebben akarok részt venni. Ő viszont a hadseregbe kívánkozott. Mindig ügynököset vagy katonásdit játszottunk, lovagosat játszottunk, amiben én a kardommal pózoltam, ő pedig számszeríjat készített, amivel nyilat lőtt a fába. Belépett a seregbe. És nemrég szerelt le ezredesként a zöldsapkásoktól. Többször is kitüntették, mint Irakot és Afganisztánt megjárt veteránt. Most elesett katonák gyerekeit tanítja egy vitorlástáborban. Az életét a szenvedélyének szentelte. A emberek vezetése volt az ő kreativitása, másokat vezetni, bátornak lenni, másokat segíteni. Ez volt az, amire hivatottnak érezte magát, és ez töltötte fel. 

Tudjuk jól – az időnk véges, és ahogyan eltöltjük – valóban azzal töltjük el, ami igazán számít nekünk? A legtöbbünk nem. Tudom, ez nehéz. A szokások rabsága tényleg erős, és pont ez teszi a gyerekeket olyan bájosan kreatívvá, az, hogy nincsenek szokásaik, és nem érdekli őket, hogy vajon hasznosak vagy sem. Nem azért építenek homokvárat, mert “Szerintem én olyan remek homokvárépítő leszek”. Bátran vetik bele magukat bármibe, ami eléjük kerül – legyen az tánc vagy festés, építeni valami, bármi lehetőségük adódik, megpróbálják kifejezni magukat általa, az egyéniségüket. És ez magával ragadó. 

Pont ez aggaszt engem néha akkor, amikor a kreativitásról beszélek, mert úgy tűnhet, hogy ez olyan kellemes, tudod, melegséggel tölt el, vagy épp élvezetes. Pedig nem az. Élet-halál kérdése. Így gyógyítjuk egymást. A dalainkat énekelve, a történeteinket mesélve, azt kérve, hogy mondd: “Hé, figyelj rám, és én is meghallgatlak.” Beszélgetni kezdünk, és amikor mindez megtörténik, a gyógyítás is elkezdődik, és előbújunk az odunkból, és meglátjuk egymásban a másik embert. Elkezdjük mindezt kifejezni. És amikor így cselekszünk, akkor tényleg jó dolgok történnek. 

Tehát ha szeretnél jót tenni magad körül, ha a családod akarod segíteni, a barátaid segíteni, akkor fejezd ki önmagad. És hogy kifejezd önmagad, tudnod kell, hogy te ki vagy. Ez azonban pofonegyszerű. Csak kövesd a szíved. Ez egy járatlan út. Nincs ösvény, amíg ki nem taposod, néha be kell vállalnod, hogy hülyét csinálsz magadból. Szóval ne azt a könyvet olvasd, amit el kell olvasnod, azt a könyvet olvasd, amelyik érdekel. Ne azt a zenét hallgasd, amit régen szerettél. Szakíts időt arra, hogy valami újat is hallgass. Szakíts időt olyanokra, akikkel általában nem szoktál beszélgetni. Garantálom, ha így teszel, hülyének fogod magad érezni. De hát pont ez a lényeg. 

Csinálj bolondot magadból. 

Nézd meg a videót ami nem több mint 9 perc!

Szinte Romulus Loránd – Digital marketing strategist és SEO szakértő. Szakterületei a keresőoptimalizálás, Marketing stratégiák kidolgozása, PPC kampány tervezés és a E-mail Marketing. Ügyfelei között van több Nemzetközi márka és sok-sok magyar is, nagy hazai webshopok specialistája. Rendezvényszervezői múltja miatt sok Prémium rendezvényben is részt vesz. Teljes Online és Offline marketing kampányok specialistája.

Ajándékötletek Karácsonyra

1.anderson-ted-b1-300dpi-300x400

TED Előadások

A TED-et mint konferenciát eredetileg évente egyszer rendezték meg, és arra az egy alkalomra összesereglettek az információtechnológia (Technology), a szórakoztatás (Entertainment) és a formatervezés (Design) szakterületének legnagyobb alakjai. De az utóbbi években kibővültek a témakörök – ma már teret kap a TED-en minden, ami közérdeklődésre tarthat számot.

A TED előadói arra törekszenek, hogy gondolataik a laikusok szá- mára is érthetőek legyenek, ezért rövid, ám alaposan kidolgozott előadásokat tartanak. És a mi legnagyobb örömünkre, ez az elő- adás-formátum igazi netes sikernek bizonyult, olyannyira, hogy 2015 óta a TED-előadások nézettsége éves szinten meghaladja az egymilliárdot.

A retorika szó alapjelentése egyszerűen ennyi: „a hatásos beszéd művészete”. Alapvetően ennek a könyvnek is az a célja, hogy újraértelmezze, újradefiniálja a retorikát a modern kor számára; és hogy jól használható kiindulópontot adjon egy újfajta prezentációs képesség megteremtéséhez.

Nekem Ő az egyik példaképem 🙂 az összes könyvét megvettem és nagyon várom ezt is, hogy mielőbb kiolvassam 🙂

https://www.hvgkonyvek.hu/anderson-chris

ANDERSON, CHRIS

Chris Anderson
Chris Anderson a TED elnöke és vezető kurátora. Oxfordban szerzett diplomát, majd újságírónak tanult. Vállalkozóként több mint száz sikeres magazint és weboldalt indított útjára, mielőtt minden figyelmével a TED felé fordult, amelyet nonprofit szervezetével közösen 2001-ben vásárolt meg. A TED szlogenje – „megosztásra érdemes gondolatok” – mára nemzetközi jelszóvá vált. New Yorkban él.

2.

A_megval__s__t___4eb1437adff06-450x600.jpg

A megvalósítás

Hogy az ötlet valóra váljon

Scott Belsky a kreatív szakma egyik jelentős platformjának, a Behance-nek az alapítója, éveken keresztül különböző módszerekkel azt vizsgálta, mi lehet a titka a produktívan kreatív egyéneknek és csapatoknak, hogyan tudják megvalósítani hihetetlen ötleteiket a leginnovatívabb vállalatok, mint az IBM, az Apple vagy a Disney. Bármilyen meglepő, a sikertörténetek egyértelműen azt igazolták, hogy csupán 1% az ötlet és 99% a megvalósítás.

Vagyis legyen szó akár egy hétköznapi problémáról, vagy egy világraszóló merész ötletről, sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk a megvalósításra. A szerző rendkívül sok konkrét gyakorlati példán keresztül, élvezetes stílusban összegzi, mit kell tennünk, hogy ötleteink valóra is váljanak, hogyan szervezzük ehhez a munkánkat, hogyan használjuk fel a közösségben rejlő erőt, és hogyan alakítsuk ki vezetői szokásainkat és magatartásunkat.

3.

enmarka_b1-450x600

Tedd magad eladhatóvá az interneten is! – Átdolgozott, bővített kiadás

„Énmárkánk egyenlő azzal, amit mások mondanak rólunk, amikor kilépünk a szobából.”
Jeff Bezos, az Amazon alapítója
• Hogyan építhetjük fel személyes márkánkat?
• Hogyan tehetjük kedvezőbbé mások rólunk szóló véleményét?
• Hogyan építhetünk kiváló kapcsolatokat?
• Hogyan növelhetjük ismertségünket az internet segítségével?
Inspiráló és gyakorlatias könyvükben a szerzők sokéves tanácsadói tapasztalatuk alapján mutatják be, miként menedzseljük legfontosabb termékünket: önmagunkat. Izgalmas gyakorlataik és esettanulmányaik lépésről lépésre vezetnek végig bennünket a mélyebb önismeret felé vezető úton. Ez a kötet alapmű mindazoknak, akik nagy hatást szeretnének gyakorolni másokra, jobb kapcsolatokra törekednek,éppen újragondolják karrierjüket, vagy még a jelenleginél is nagyobb sikert szeretnének elérni.
ted

Mit tanulunk meg születésünk előtt?

TED TALK egyik legjobb előadása

Annie Murphy Paul: Mit tanulunk meg születésünk előtt?

Egy kérdés: mikor kezdődik a tanulás? A válasz: még a születésünk előtt. Annie Murphy Paul, tudományos író arról az új kutatásról beszél nekünk, amiből kiderül, hogy milyen sokat tanulunk az anyaméhben — anyanyelvünk dallamától kezdve a később kialakuló kedvenc ételeinkig.

ted

 


 

Mai témám a tanulás. És ebben a szellemben szeretnék Önöknek feltenni egy kérdést.Mehet? Mikor kezdődik a tanulás? Miközben ezen gondolkodnak, talán felvillan az előkészítő iskola vagy az óvoda első napja, amikor a gyerekek először kerülnek nevelők szárnyai alá. Vagy azt a totyogós korszakot idézik fel, amikor a gyerekek megtanulnak járni és beszélni, vagy éppen villával enni. Lehet, hogy találkoztak a “Nullától-Háromig” mozgalommal, amely szerint a tanulás szempontjából legfontosabb évek a legkorábbiak. És ezért a válaszuk a kérdésemre az lehet: A tanulás a születéskor kezdődik.

Nos, ma szeretnék ismertetni Önökkel egy elképzelést, ami meglepő lehet sőt, egyenesen valószerűtlen, de amelyet a pszichológia és a biológia legújabb bizonyítékai támasztanak alá. Életünk legfontosabb tanulnivalóinak egy részét már a születésünk előtt elsajátítjuk,még az anyaméh ölelésében. Tudományos újságíróként dolgozom. Könyveket és újságcikkeket írok. Mindemellett pedig anya vagyok. Ez a két szerepem találkozott egymással az “Eredet” című könyvemben. Az “Eredet” tudósítás egy izgalmas új terület frontvonaláról, amit “magzati eredetek”-nek nevezhetünk. Ez egy tudományos szakterület,ami körülbelül két évtizede bukkant fel, és azon az elméleten alapszik, hogy egészségünkre meghatározó módon hat az anyaméhben töltött első 9 hónap. Számomra ez az elmélet több volt, mint intellektuális érdekesség. Magam is várandós voltam miközben a könyvhöz szükséges kutatásaimat végeztem. És az egyik leginkább magával ragadó benyomás, amit a munka során szereztem, hogy már az előtt tanulunk a világról, mielőtt átlépnénk annak küszöbét.

Mikor először tartjuk kezünkben a gyermekünket azt hihetjük, hogy teljesen tiszta, mentes az élet hatásaitól, de valójában addigra már sokat alakítottunk rajta azzal a sajátos világgal karöltve, amiben élünk. Ma szeretnék megosztani Önökkel pár különleges tényt, amit tudósok tártak fel arról, hogy mit is tanul egy magzat, amíg a mamája pocakjában él.

Mindenek előtt megtanulják felismerni a mama hangját. Mivel a külvilág hangjainakkeresztül kell jutniuk az anya hasi szövetein, és a magzatot körülvevő magzatvízen, ezért az általa érzékelt hang, nagyjából a terhesség negyedik hónapjától kezdve, tompa és halk.Ahogy egy kutató megjegyezte hasonló lehet Charlie Brown tanárának hangjához a régi “Peanuts” rajzfilmben. De a várandós nő beszédhangja keresztülvibrál a saját testén sokkal érthetőbb formában érve el a magzatot. És mivel a magzat egész idő alatt vele van,rengetegszer hallja a hangját. Mikor a kisbaba megszületik, felismeri ezt a hangot és sokkal nagyobb figyelemben részesíti mint bárki másét.

Honnét tudjuk ezt? Az újszülöttek nem csinálnak sokmindent, de egyvalamiben kiválóak, mégpedig a szopásban. A kutatók ezt a tényt használták fel és szerkesztettek két gumi mellbimbót, amiknél ha a baba az egyikből szopik, akkor felvételről az anyja hangját halljaegy fejhallgatón keresztül, ha viszont a másikból, akkor egy idegen nő hangja szólal meg. A babák hamar megmutatták, az első mell választásával, hogy kit részesítenek előnyben. A tudósok arra is felfigyeltek, hogy a kisbabák szopómozgása lelassul amikor valami felkelti az érdeklődésüket, és újra felgyorsul, ha elkezdenek unatkozni. Ez alapján fedezték fel azt is, hogy ha az anya többször, hangosan felolvas egy részt Dr. Seuss “A macska – Le a kalappal” című művéből a terhesség alatt, akkor az újszülöttek emlékezni fognak az adott részre, mikor már a méhen kívül hallják. A kedvenc esetem ehhez hasonló, mikor kiderült, hogy egy kisbaba, akinek az édesanyja egy híres szappanopera részeit nézte a terhessége minden egyes napján, már akkor emlékezett a műsor főcímdalára, mikor megszületett. A magzat ezenfelül tanul arról a nyelvről is, amit a világ azon részén beszélnek, ahová születni fog.

Egy tavaly közölt tanulmány kimutatta, hogy a születéstől, a születés pillanatától az újszülöttek sírása követi az anyanyelvük hangsúlyozási szabályait. A francia gyerekek sírása emelkedő, míg a németeké ereszkedő hangnemben végződött, utánozva az adott nyelvre jellemző dallam sajátosságait. Nos, miért is lehet a magzati tanulás olyan hasznos?Elképzelhető, hogy a gyermek túlélését segíti elő. A születés pillanatától kezdve a gyermek leginkább annak a személynek a hangjára reagál, ami az őt leginkább védelmező személyhez köti: az édesanyjáéra. Ugyanez kihat a sírásra is, melynek hangja igazodik a mama nyelvéhez, ami tovább erősítheti a baba kötődését az anyához, és ami jó alapot adhat a babának ahhoz a fontos feladathoz hogy megtanulja, hogyan beszélje és értse mega saját anyanyelvét.

De nem csak a hangok azok, amikről a magzat a méhben tanul. Az ízek és szagok is ide tartoznak. A várandósság 7 hónapjára a magzat ízlelőbimbói teljesen kifejlődnek és a szaglószervi receptorok, amik lehetővé teszik a szaglást, szintén működőképesek. A terhes nő által felvett táplálék aromája bekerül a magzatvízbe, ami folyamatosan táplálja a magzatot. A kisbabák láthatóan emlékeznek és előnyben részesítik ezeket az ízeket,mikor kikerülnek a világba. Egy kísérlet során, egy csoport terhes nőt felkértek, hogy igyanak sok répalevet a terhességük utolsó harmada során, miközben egy másik csoportcsak vizet ivott. Hat hónappal később, a nők csecsemőit répalével kevert müzlivel kínáltákés figyelték az arckifejezéseiket miközben ettek. A répalevet ivó hölgyek gyermekei több répa-ízesítésű müzlit fogyasztottak, és a kifejezéseikből ítélve sokkal jobban is ízlett nekik.

A kísérletnek egy francia változatában amit a franciaországi Dijon-ban hajtottak végre, a kutatók azt találták, hogy azon anyák gyermekeinél, akik ételeit és italait ánizsos édesgyökérrel ízesítették a terhesség alatt érdeklődés mutatkozott az ánizs iránt életük első napján, majd újra, egy későbbi teszt során, életük negyedik napján is. Azok a babák, akik édesanyja nem evett ánizst a várandósága alatt, olyasmi reakciót mutattak, amit durván “Fúj!”-nak fordíthatnánk. Ez rámutat arra, hogy az anya révén milyen hatékonyan megtanulja a magzat, hogy melyek a biztonságos és jó ételek. Ismereteket szereznek a környező kultúráról, amihez csatlakozni fognak, mégpedig az adott kultúra legerősebb jellegzetességén, az ételen keresztül. Betekintést nyernek a kultúrájukra jellemző ízek és fűszerek világába még mielőtt megszületnének.

De kiderült, hogy a magzatok ennél fontosabb leckéket is megtanulnak. De mielőtt erre rátérnék, szeretnék tisztázni valamit, ami meglepő lehet. A magzati tanulás lehetőségekiválthatja a kísérletezési kedvet a magzat életének gazdagítására — például játszunk Mozartot neki fejhallgatón keresztül, amit a várandós pocakra helyezünk. De valójában a formálódás kilenc hónapja, ami a méhben zajlik ennél sokkal zsigeribb és fontosabb. A legtöbb dolog, amivel egy várandós nő a mindennapjai során találkozik: a levegő, amit belélegez, az étel és az ital, amit magához vesz, a kémiai anyagok, amiknek kiteszi magát, még az érzelmek is, amiket érez – valamilyen formában a magzatot is érintik. Azok a vegyes hatások érik, ugyanolyan egyedi és sajátos formában, mint a nőt magát. A magzat beépíti ezeket az anyagokat a saját testébe, a saját vérének és húsának részévé téve. És gyakran ennél több is történik. Ezeket az anyagi jellegű csomagokat feldolgozzamint információt, amit nevezhetnénk akár biológiai képeslapnak a külvilágból.

Szóval, amiről a magzatnak az anyaméhben tanulnia kell az nem Mozart Varázsfuvolája,hanem azok a válaszok, amiket a túlélés szempontjából kritikus kérdésekre kap. Egy bőséggel teli világba fog születni vajon, vagy szűkölködésbe? Védett helyre, biztonságba kerül vagy folyamatos fenyegetésekkel kell majd szembenéznie? Hosszú, gyümölcsöző életet fog élni, vagy rövid, zaklatottat? A várandós nő táplálkozása és stressz szintje fontos támpontokat nyújt az uralkodó állapotokról, mintha csak az ujjunkkal ellenőriznénk a széljárást. Az eredményül kapott előhangolása a magzat agyának és egyéb szerveinekrésze annak, ami rendkívüli rugalmasságot biztosít számunkra, képességet a boldogulásraa környezet óriási választékában, a vidéktől a városig, a tundrától a sivatagig.

Végezetül, szeretnék elmondani két történetet arról, hogyan tanítják az anyák gyermeküket a világról, még születésük előtt. 1944 őszén a második világháború legsötétebb napjaibannémet gyalogosok körülzárták Nyugat-Hollandiát, visszatartva így az összes élelmiszer szállítmányt. A náci ostrom kezdete után az elmúlt évtizedek egyik legkeményebb tele kezdődött. olyan hideg, hogy a csatornák vize teljesen befagyott. Hamarosan élelmiszerhiány alakult ki, és rengeteg holland élt túl mindössze napi 500 kalóriával – ami a negyede annak, amit a háború előtt fogyasztottak. Ahogy a nélkülözés hetei hónapokká dagadtak, néhányan tulipánhagymák evésére fanyalodtak. Május elejére a nemzet gondosan adagolt élelmiszerkészlete teljesen kimerült. A tömeges éhínség lehetősége is felmerült. És akkor, 1945 május 5-én az ostrom hirtelen véget ért, amikor Hollandiát felszabadították a Szövetségesek.

Az “Éhezés Tele”, ahogy később ismertté vált, közel 10 000 emberéletet követelt és további ezreket gyengített le. De a lakosság egy másik részére is hatással volt — arra a 40 000 magzatra, akik még az anyaméhben voltak az ostrom alatt. Néhány hatása a terhesség alatti hiányos táplálkozásnak azonnal megjelent a halva születések magas arányában,születési rendellenességekben, alacsony súlyban és a csecsemőhalandóságban. De más hatásokra csak évek múltán derült fény. Évtizedekkel az “Éhezés Tele” után, kutatók dokumentálták, hogy azon embereknek, akiknek az anyja az ostrom alatt volt várandósnagyobb hajlandóságuk volt az elhízásra, a cukorbetegségre és szívrendellenességekre a későbbi életük során mint azoknak, akik normális feltételek között fejlődtek. Ezen egyének születés előtti tapasztalatai a nélkülözésről úgy tűnik, számtalan módon megváltoztatták a testük működését. Magasabb vérnyomásuk van, szegényesebb koleszterinszinttel és meggyengült glükóz-toleranciával bírnak, ami a cukorbetegség egyik előfutára.

A méhbeli alultápláltság miért eredményez a későbbiekben rendellenességeket? Egy magyarázat szerint a magzatok próbálják a legjobbat kihozni egy rossz helyzetből. Ha az élelem szűkös, a tápanyagokat a kritikus szerv, az agy felé továbbítja, és megvonja a többi szervtől mint a szív és a máj. Ezáltal egy rövid időre még képes életben maradni, de ennek az árát későbbi élete során fizeti meg, amikor azok a szervek, amiktől korábban elvont,sokkal érzékenyebbekké válnak a betegségekre.

De ez még mindig csak egy része a folyamatnak. Úgy tűnik a magzatok jeleket kapnak a méh belső környezetéből, amiket így beleszőnek a saját fiziológiájukba. Felkészítik önmagukat a méh túloldalán található világgal való találkozásra. A magzat szabályozza az anyagcseréjét és egyéb fiziológiai folyamatait, felkészülve arra a környezetre, ami rá vár.Előrelátásának alapja pedig mindaz, amit az édesanyja eszik. A táplálék, amit egy terhes nő fogyaszt egy jellegzetes történetet tár fel, a bőség tündérmeséiből vagy a nélkülözés zord krónikáiból. Ez a történet rámutat olyan információkra, amiket a magzat felhasznál a teste és annak rendszerének kialakításához – az uralkodó körülményekhez való alkalmazkodás meghatározza a jövőbeli túlélését. Erősen korlátolt forrásokkal szembenézve egy kisebb méretű gyermek, csökkentett energiaszükséglettel ténylegesen jobb esélyekkel rendelkezik a felnőttkor elérésére.

Az igazi problémák akkor jönnek, mikor a várandós nő, egy bizonyos értelemben, valótlanságot állít, mikor a magzat egy szűkölködő világot vár, ennek ellenére bőségbe születik bele. Ez az, ami a holland gyerekekkel történt az “Éhezés Tele” során. Több elhízás, cukor- és szívbetegségek lett az eredmény. A szervezet, mely kapott minden kalória után felesleges kalóriák tengerében úszva találta magát a háború utáni Nyugat étkezési szokásai miatt. A világ, amelyről az anyaméhben tanultak, nem ugyanaz volt, mint a világ, amelybe megszülettek.

Egy másik történet. 2001 szeptember 11-én reggel 8:46-kor emberek tízezrei voltak a World Trade Center környékén New Yorkban – ingázók szálltak le a vonatokról, pincérnők készítették elő az asztalokat a reggeli rohamra, a brókerek már javában telefonáltak a Wall Street-en. 1700 várandós nő volt közöttük. Mikor a repülőgépek becsapódtak és a tornyok összeomlottak, ezen nők közül sokan ugyanazt a rettegést tapasztalták meg amit a többi túlélőben okozott a katasztrófa — a mindent elsöprő káosz és zűrzavar, a mérgezésgyanús por és törmelék gomolygó füstje, a szívszorító félelem az életükért.

Körülbelül egy évvel 9/11 után, kutatók vizsgálták nők egy csoportját akik várandósak voltaka World Trade Center elleni támadás átélése során. A nők gyermekeiben, akik poszt-traumás stressz szindrómában, vagy PTSD-ben szenvedtek, a várakozásoknak megfelelőena kutatók felfedeztek egy biológiai markert, ami hajlamossá tesz a PTSD-re, ez a hatás kifejezetten megjelent azokban a csecsemőkben, akik édesanyja átélte a katasztrófát a várandósság utolsó harmadában. Más szóval, a poszt-traumás stressz szindrómában szenvedő anyukák átadták egyfajta sebezhetőséget a gyermekeiknek, míg azok az anyaméhben voltak.

Fontoljuk meg a következőt: A poszt-traumás stressz szindróma egy rendkívül rossz stresszhelyzetre adott válaszként jelenik meg, borzalmas és felesleges szenvedéseket okozva áldozatainak. De gondolkodhatunk máshogy is a PTSD-ről. Ami nekünk patologikusnak tűnhet, ez valójában hasznos alkalmazkodás is lehet bizonyos körülmények között. Egy kiváltképpen veszélyes környezetben a PTSD jellegzetes megnyilvánulásai – az egyén környezetre való hiperérzékenysége, villámgyors reakciója veszélyhelyzetben –megmentheti az illető életét. Az elképzelés, hogy a PTSD kockázatának születés előtti átadása valós még csak találgatás, de igencsak megrendítőnek találom. Azt jelentheti, hogy még a születés előtt az anyák figyelmeztetik a gyermekeiket, hogy egy vad világ van odakint, azt üzenik számukra: “Legyetek óvatosak.”

Szeretném tisztázni. A magzati eredetek kutatása nem vádolja a nőket azért, ami a várandósság ideje alatt történik. Mindössze feltárja, hogyan segíthető elő jobban a következő nemzedék egészségét. Ez a fontos törekvés kell, hogy összpontosítson arra,amit a magzat tanul azalatt a kilenc hónap alatt, amit a méhben tölt. A tanulás az élet legszükségesebb tevékenysége, és korábban elkezdődik mint ahogy valaha is képzeltük.

Köszönöm.

Közösségi Média megváltoztat sok mindent !? TED

Olyasmit fogok ma állítani, ami bolondságnak tűnhet: a közösségi média véget vet a nemi alapú megkülönböztetésnek. Hadd magyarázzam ezt meg. Azt kívánom ma Önöknek bebizonyítani, hogy az internetes közösségi oldalak, amiket mindannyian ismerünk és kedvelünk, vagy épp elutasítunk, tulajdonképpen segítenek abban, hogy megszabaduljunk néhány képtelen feltételezéstől, melyek társadalmunkban a nemek közötti különbségekről élnek.

Úgy gondolom, hogy a közösségi média valójában segíteni fog nekünk leszámolnijónéhány buta és lealacsonyító sztereotípiával, amelyeket a médiában és a reklámokban a nemekről látunk.

Ha még nem vették volna észre, a média általában görbe tükröt tart elénk az életünkkel és a nemi identitásunkkal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ez változni fog. Ma a legtöbb médiavállalat — televízió, rádió, kiadó, játékgyártó, mindegy minek nevezzük — nagyon szigorú megkülönböztetést alkalmaz annak érdekében, hogy megértse a közönségét.

Ezek az idejétmúlt demográfiai kategóriák. Agyonkorlátozó címkékkel határoznak meg minket.Az elképzelés gyenge pontja az, hogy a médiavállalatok szerint ha egy bizonyos