A nevem Cameron Russell és az elmúlt időben modellként dolgoztam. Vagyis az elmúlt 10 évben. És most az az érzésem, hogy kellemetlen feszültség alakult ki a teremben, mert nem kellett volna felvennem ezt a ruhát.

Szerencsére van nálam váltás ruha. Ez az első, hogy valaki átöltözik a TED színpadán úgyhogy igazán szerencsések, hogy ennek tanúi lehetnek Ha volt olyan nő, akit nagyon megijesztett a megjelenésem nem kell elárulni, később úgyis látni fogom a Twitteren. 

Felhívnám rá a figyelmet, hogy milyen szerencsés vagyok hogy meg tudom változtatni a véleményüket magamról alig 10 másodperc alatt. Ezt nem mindenki tudja megtenni. Ez a magassarkú cipő nagyon kényelmetlen, még jó, hogy nem ebben tartom az előadásom. Ezt a pulóvert lesz a legnehezebb felvenni, mert mindenki rajtam fog nevetni, úgyhogy ne csináljanak semmit se, amíg felveszem. Ez az.

Miért csináltam ezt? Nagyon fura volt. Nos, remélhetőleg nem annyira fura, mint ez a kép. A képeknek ereje van, de a képek felszínesek is. 6 másodperc alatt teljesen megváltoztattam azt, amit gondolnak rólam. Amikor ez a kép készült, még sosem volt barátom a valós életben. Nagyon feszengtem, a fényképész arra kért, hogy homorítsak és túrjak bele a fiú hajába. És ott van a szépészeti beavatkozás vagy például a mű barnaság, amit két napja szereztem a munkámhoz. A külsőnket alig tudjuk megváltoztatni és mégis ez a külső bármennyire is felszínes és megváltoztathatatlan óriási befolyással van az életünkre.

Ma akkor leszek igazán vakmerő, ha őszinte leszek. Azért állok itt ezen a színpadon, mert modell vagyok. Azért állok itt, mert egy csinos, fehér nő vagyok akit a szépségiparban úgy hívunk, hogy “szexi lány”. Válaszolni fogok azokra a kérdésekre, amiket gyakran feltesznek nekem, de ezúttal igazán őszintén.

Az első az, hogy hogyan lett belőlem modell? 

Általában csak annyit szoktam mondani, “Ó, felfedeztek”, de ez nem mond sokat. Az igazság az, hogy azért lettem modell, mert nyertese vagyok egy genetikai lottónak és kedvezményezettje egy hagyatéknak, és Önök talán kíváncsiak, mi ez a hagyaték. Az elmúlt évszázadokban a szépség nem csak egészséget, fiatalságot és szimmetriát jelentett, amely tulajdonságok csodálata belénk van kódolva, hanem szépnek számít a magas, karcsú alak, a nőiesség és a fehér bőr. Ez az a hagyaték, amivel én rendelkezem és ebből a hagyatékból kapom a fizetésem. Tudom, hogy néhányan a nézőtérről szkeptikusan hallgatják az előadásom, és a divatőrültek azt gondolhatják: “Álljon meg menet, ott van Naomi. Tyra. Joan Smalls. Liu Wen” Először is, hadd gratuláljak a modellvilág ilyen mély ismeretéhez. Lenyűgöző. 

Sajnos azonban tudniuk kell, hogy 2007-ben egy rendkívül lelkes doktori hallgató a New York Egyetemről megszámolta a kifutókra szerződtetett összes modellt és a 677 alkalmazott modell közül csak 27, tehát kevesebb mint 4 százalék volt nem fehér bőrű.

A másik kérdés, amit gyakran hallok: “Belőlem is lehet modell, ha felnövök?” Először azt szoktam válaszolni, hogy “Nem tudom, én ilyennel nem foglalkozom.” De a következő reakcióm, amit igazán válaszolni szeretnék ezeknek a fiatal lányoknak az ez: “Miért?” Hiszen bármi lehet belőled. Lehetsz az Amerikai Egyesült Államok elnöke vagy a következő Internet feltalálója vagy szív- és mellkassebész nindzsa-költő ami igazán menő lenne, hiszen te lennél az első ilyen. Nevetés. Ha még ezek után is azt mondják, hogy “Nem, nem Cameron. Én modell akarok lenni.” akkor azt mondom “Legyél a főnököm!” 

Mert én semmiben sem dönthetek, de te lehetnél az amerikai Vogue főszerkesztője vagy a H&M vezérigazgatója vagy a következő Steven Meisel. Azt mondani, hogy az ember modell szeretne lenni egyenlő azzal, mintha azt mondaná: ha felnövök meg akarom nyerni a lottót. Ezt nem lehet irányítani, és ez lenyűgöző ám nem számít karriernek. Bemutatom maguknak a 10 év alatt felgyűlt modell tudásomat mert a szív- és mellkas sebészekkel ellentétben, ez lecsupaszítható. Ha itt van a fényképész és a fémhalogén lámpa fénye innen érkezik, és az ügyfél azt kéri: “Cameron egy sétáló képet szeretnénk” akkor ez a láb először, szép és hosszú, ez a kar hátra, ez a kar előre a fej negyvenöt fokos szögben és előre-hátra mászkál az ember. és közben visszapillantunk az elképzelt barátainkra. 300, 400, 500 alkalommal. Ez lesz az eredmény.

Remélhetőleg, nem olyan csálé mint az ott középen. Azzal képpel nem tudom mi történhetett.

Sajnos, ha az ember elvégezte a képzést és van egy önéletrajza és szakmai tapasztalata, akkor már korlátozottak a lehetőségei. Tehát hiába akarsz az Amerikai Egyesült Államok elnöke lenni ha az önéletrajzodban az áll: “10 évig – fehérnemű modell” Az emberek furcsálni fogják.

Azt is gyakran kérdezik tőlem, hogy “Minden fényképet retusálnak?” A válasz igen, szinte minden fényképet retusálnak de ez csak egy apró része annak, ami ilyenkor történik. Ez az egyik első képem, amit rólam készítettek, életemben először volt rajtam bikini és ekkor még nem is menstruáltam. Tudom ez nagyon személyesnek tűnik, de egy fiatal lány voltam. Néhány hónappal korábban, így néztem ki a nagymamám mellett. Ez ugyanaznap készült, mint mellette a fénykép. Elkísért egy barátom. Itt pedig egy pizsama party-n vagyok néhány nappal a francia Vogue fotózásom előtt. Ez is én vagyok a foci csapatban és a V magazinban. Most pedig ez vagyok. Remélem, hogy látják, ezek nem fényképek, amik rólam készültek. Ezek konstrukciók, amelyeket egy csapat szakember, például fodrász, sminkes, fényképész illetve stylist és az ő asszisztenseik készítenek, gyártás előtt-után; ez az ő építményük. Ez nem én vagyok.

Fel szokták még tenni a kérdést: “Kapsz ingyen dolgokat?” Igen, túl sok 20 centis magassarkúm van, amelyeket nem hordok, kivéve az előbb, de ami ingyen jár a munkámhoz az az, ami az igazi életemhez járul hozzá, erről ritkán szoktunk beszélni. Cambridge-ben nőttem fel és egyszer úgy mentem vásárolni, hogy nem volt nálam pénz, úgyhogy megkaptam a ruhát ingyen. Kamasz koromban, egy barátommal ültem egy autóban, aki borzalmasan vezetett, áthajtott egy piros lámpán és persze megállított minket a rendőr de elég volt annyit mondanom “Sajnálom, biztosúr.” és elengedett minket. Ezek a dolgok azért történnek velem, mert így nézek ki, nem pedig azért, aki vagyok és vannak emberek, akiket azért büntetnek, ahogyan kinéznek, nem azért, akik. New York-ban élek és tavaly a 140 000 kamaszból, akit megállítottak és megmotoztak 86 százalék volt afro-amerikai vagy latin kinézetű, a többségük fiatalember. Figyelembe véve, hogy 177 000 fiatal afro-amerikai és latin származású férfi él New York-ban, a kérdés számukra nem az “Megállítanak-e?” hanem, hogy “Hányszor fognak megállítani? És mikor?” 

Amikor ehhez a beszédhez kutattam, azt találtam, hogy az Egyesült Államokban élő 13 éves lányok 53%-a elégedetlen a testével és ez a szám 17 éves korukra 78%-ra emelkedik.