Egy kedves ismerősöm Danilo Venturi

megállapítása igaz, amely legújabb könyvének a  „The Four- Step Method Brand Persona”   F’Olitique Kindle Edition gondozásában jelent meg.

“A divat nem légüres térben jön létre. A történelem, a politika, a kultúra mozgatja. A történelmet, a politikát és a kultúrát pedig néha a divat mozgatja. Mindannyian annak az időnek a termékei vagyunk, amelyben élünk, és a divat nincs másképp.” Teljes mértékben egyetértek. A” Brand Persona” nemcsak divatmárkákkal működik együtt, hanem minden olyan entitással, amely az etikát és az esztétikát keresi.

Azzedine Alaia a 70-es évek ideológiailag, posztfeminista idejében olyan ruhákat alkotott, amelyek nem a szexualitás ivartalanításával, hanem annak befogadásával és ünneplésével adtak hatalmat a nőknek. Minden korabeli trendet felrúgott. Azzedine hatása ennél sokkal távolabbra tekint. A divatot a képzőművészettel és az irodalommal keverte, nem volt hajlandó elismerni a határokat a különböző művészeti formák között, elkerülve a hierarchia fogalmát. Bár Azzedine nem beszélt idegen nyelveket, valahogy sikerült mindenkivel megértetnie magát.

Alaia az aktuális divattrendek szilárd megtagadása – ezen nemcsak azt kell érteni, hogy a divatvilág gyakran idézett szabályai, elcsépelt konvenciók, miszerint mikor és mit mutassunk, – hanem mindenféle szabályt elvetett.

 A XX: században a legmerészebb anyagtársitásokkal dolgozott. Azzedine ruhái a selymet bőrrel vagy kötött csíkokkal keverte, így az utóbbi lágyan olvadt a testre, az előbbi pedig merev lett mint egy fűző, megzavarva az aktuális divat mondandóját.

Azzedine Alaia 1935-ben született Tunéziában, még a százéves francia gyarmat idején.

Ikertestvére hatására kezdett foglalkozni divattal. Édesmama divat iránti rajongása szövődött az otthoni légkörben, ahol rendszeresen haza cipelték a VOGUE magazint. Tanulmányait a Tuniszi Iparművészeti Főiskolán folytatta és párhuzamosan varrással kereste meg az iskolai tandíjat.1956-ban, kikiáltották Tunézia függetlenségét, elhatározta, hogy Párizsban próbál munkát szerezni.

Előszőr Christian Dior-nál kapott szabász munkakörben állást, de a mérész életű együttműködést követően Guy Laroche-nál  ,majd Thierry Mugler-nél dolgozhatott. Első lakás-szalonját a 70-es évek elejétől húsz éven át működtette. Itt öltöztette a világ „AA plusz kategóriás nagyasszonyait”. Ügyfelei között volt Gréta Garbo, Marie de Rothschildt vagy Tina Turner illetve a korszak másik nagyágyúja a jamaicai Grace Jonest. Számos nemzetközi díjat besöpörve mégis 1990-ben felhagyott az ALAIA ruhák forgalmazásával világszerte, csak a magánügyfeleket tartotta meg.

1996-ban Firenzében a „Time and Fashion „ biennálén Julian Schnabel képzőművész filmrendező  barátja képei közé tervezett és installált egy ruhát Azzedine Alaia. A kiállítás kurátorának az volt a célja, hogy egy divattervezőt és egy képzőművészt párosítsanak össze. Hogyan tudják közös munkával megjeleníteni a divat világának kölcsönös hatásait más társművészetekkel?

A teljes cikket itt találod:https://fashionawards.hu/ujra-elesztett-francia-szalonok-vilagahttps://fashionawards.hu/ujra-elesztett-francia-szalonok-vilaga