A Google ellopja a show-t az Apple-től – ez volt a ki nem mondott ígéret és rajongói elvárás a cég I/O 2012 konferenciája előtt, amire jó előre óriási újdonságokat és bejelentéseket lengetett be a cég marketinggépezete. A felvezetés sikeres volt, a San Francisco-i Moscone West konferenciaközpont 5500 férőhelyére 20 perc alatt fogyott el elővételben az összes jegy a borsos, 900 dolláros (bő 200 ezer forint) ár ellenére. Bár kicsit unalmasan indult, a végére Steve Jobs legszebb napjait idéző show-vá vált a bevezető előadás. Végre akcióban láthatta a világ a Goolge intelligens szemüvegét, amit hordozható számítógépként jellemezett a színpadon Sergey Brin Google-vezér, és azt jósolta, ez a következő nagy dobás a számítástechnika világában a táblagép után.
A konferencia a menetrendhez képest jó fél óra késéssel és a Sziget nagyszínpadát idéző tömegjelenetek közepette kezdődött (a legrosszabbkor romlott el a látogatókat a második emeleti nagyelőadóba szállító egyik lift). A rendezvény 130 kisebb-nagyobb előadása és kerekasztal-beszélgetése közül a legfontosabb a szokásos önfényezéssel kezdődött, az Android sikerén keresztól mutatta be Vic Gundorta Google-alelnök, mennyire fut a cég szekere.
Szó se róla, a számok meggyőzőek, egy év alatt 100-ről 400 millióra nőtt a világszerte eladott androidos készülékek száma, és ma napi egymillió aktiválással nő tovább ez a tábor.
A növekedés motorja ma már a harmadik világ, Brazília, Thaiföld, India 500 százalékos növekedést mutat, de a legfejlettebb országok között is akad 300 százalékos adat, például Japánban és Dél-Koreában.
A konkrétumokra rátérve Gundorta az Android új, 4.1-es verziójának bemutatásával kezdte a műsort. Az operációs rendszer beceneve a Google jó szokásához híven a Gingerbread (mézeskalács), és Ice Cream Shadwich (jégkrémszendvics) után újra egy édesség, a Jelly Bean (Amerikában nagyon népszerű töltött cukorka). A szokásos kötelező fejlesztések nem maradtak el: gyorsabb lesz, jobban reagál az érintőképernyőn a mozdulatainkra, jobban használja ki a processzort, kisebb-nagyobb fejlesztések érkeznek a kezelőfelületre (például lepöckölhetünk a képernyőről ikonokat, illetve átméretezhetjük őket).
A legutóbbi iOS-hez és iPhone-hoz zárkózik fel a Google a beszédfelismerővel.
A nagy különbség az Apple Sirijéhez képest, hogy netkapcsolat nélkül is működik (és a közönség egyhangú véleménye szerint nem olyan idegesítő a hangja, sőt, akadt, aki egyenesen szexinek nevezte). A színpadi demóban a beépített szótárban szavanként keresgélő beszédfelismerő hibátlanul működött, egyelőre persze csak angolul tud, viszont beépül a teljesen újratervezett keresőbe is.
A rendszer megérti az élőszóban megadott keresőkifejezéseket, szükség visszakérdez finomításért, és úgy általában nagyjából azt tudja, mint a Siri a konkurenciánál.
Jön az Android Beam funkció is az operációs rendszerbe, ami az NFC (near field communications, két eszköz közötti rádiós kommunikáció nagyon rövid hatótávolsággal) technológia támogatását jelenti, egyszerűen leteszünk egymás mellé két androidos kütyüt, és azok tudnak fájlokat, fotókat küldeni oda-vissza, vagy akár dokumentumokat szinkronizálni.
A kis gömböc
A tablet és a 4.1-es Android bemutatkozása várható volt az előzetes kiszivárgott hírek alapján, és érezhető izgalom lett úrrá a közönségen, amikor ezt a két témát a kétórásra előadás felére sikerült kivégezni a színpadon egymást váltó Google-szakiknak. Az első (és akkor még mindenki azt hitte, hogy az egyetlen) meglepetés a Nexus Q nevű kütyü volt, ami Project Tungsten néven egy éve készül már. A Q egy fekete gömböc, kényelmesen elfér az ember tenyerében, és az androidos telefonunkkal vagy tabletünkkel irányíthatjuk. Rá lehet csatlakoztatni tévére, hangfalakra, és azokon lejátszani vele mindenféle médiatartalmat, amit a Google felhőszolgáltatásában (vagy éppen a Google Play kölcsönzőjében) tárol.
A nagy trükk az, hogy a gömböc közösségi kütyü, vagyis elérhetőséget adhatunk rá az ismerőseinknek is, akik a saját telefonjaikkal, a saját gyűjteményükből küldhetnek rá tartalmakat. Például egy buliban mindenki a saját zenéit dobhatja be a közösségi zenegéppé előlépett Q-ba, vagy átmehetünk egy haverunkhoz filmet nézni úgy, hogy csak a telefonunkat visszük magunkkal, és a Q-n keresztül rakunk ki valamit a tévére a felhőben tárolt sajátjaink közül. 299 dollár, július közepétől megvásárolható, egyelőre inkább tűnik jópofának mint forradalminak.
forrás:index
Végül bemutatkozott a Google Now rendszer, amivel saját Nagy Testvért nevelhetünk a telefonunkból.
Az alapötlet az, hogy minden különösebb segítség nélkül kitalálja a rendszer, hogy mire vagyunk kíváncsiak, és kérdés nélkül azt az információt tolja elénk, amire éppen szükségünk van. Ehhez szemérmetlenül felhasznál minden információt, amit csak talál a telefonban (és persze amit nem tiltunk le előle):
feltúrja a keresési előzményeinket, a határidőnaplónkat, a híváslistánkat, de még a gps-re is ránéz, és ha ott például azt látja, hogy egy buszmegállóban állunk, rögtön megkeresi, és kiteszi a képernyőre, hogy mikor indul a következő járat. Vagy éppen szól, hogy el kéne indulnunk edzésre, mert minden nap ebben az időben szoktunk, és látja, hogy késésben vagyunk.
A Jelly Bean fejlesztői környezete a konferencia nyitásával egy időben vált elérhetővé, a felhasználók júliustól frissíthetik a telefonjaikat.
Szárnyas fejvadász
A Google nem tudott ellenállni a szójátéknak, és a Szárnyas fejvadász androidjai után a Nexus 7 nevet adta a régóta pletykált, de hivatalosan a konferencián leleplezett tabletjének. Nexus, mert az Android a lelke (természetesen a most debütáló 4.1-es) és 7, mert hét hüvelyk a képátlója, vagyis pont akkora, mint a Kindle Fire.
Az ára is annyi, 200 dollár, vagyis a cég egyelőre nem az iPadeknek állít közvetlen konkurenciát a táblagéppel, hanem az olcsóbb szegmenst támadja meg. A gépet egy négymagos Tegra 3 processzor hajtja, a kijelzője 1280*800-as hd felbontást tud, kamera csak az előlapján van a videós cseteléshez. Az akku 9 órányi videólejátszást bír, és az egész gép mindössze 340 grammot nyom – összehasonlításként az iPad 65 dekás.
