Mi tesz minket igazán boldoggá? – Robert Waldinger és a Harvard több mint 85 éves kutatásának döbbenetes tanulságai
Mi kell a jó élethez?
Pénz? Siker? Karrier? Hírnév? Egy szép ház? Utazások? Anyagi biztonság?
A legtöbb ember életének jelentős részét azzal tölti, hogy ezek közül próbál minél többet megszerezni. Tanulunk, dolgozunk, vállalkozást építünk, pénzt keresünk, előléptetésért küzdünk, követőket gyűjtünk, lakást és autót veszünk – közben pedig abban reménykedünk, hogy valahol a következő cél elérése után végre megérkezik az érzés:
„Most már rendben van az életem.”
Csakhogy a Harvard Egyetem egyik leghosszabb ideje futó emberi életutat vizsgáló kutatása egészen más irányba mutat.
Robert Waldinger pszichiáter, a Harvard Medical School professzora és a Harvard Study of Adult Development igazgatója 2015-ben egy mára legendássá vált TED-előadásban mutatta be a kutatás legfontosabb tanulságait. Az előadás címe:
„What makes a good life? Lessons from the longest study on happiness” – „Mitől lesz jó az élet? Tanulságok a boldogság egyik leghosszabb kutatásából.”
Az előadást a TED oldalán már több mint 52 millió alkalommal játszották le, így Waldinger gondolatai a TED történetének legismertebb üzenetei közé kerültek.
A kutatás fő következtetése meglepően egyszerű:
Nem elsősorban a pénz, a hírnév vagy a szakmai siker határozza meg, mennyire lesz jó az életünk. Az emberi kapcsolataink minősége az egyik legerősebb tényező.
És ezt nem néhány száz kitöltött kérdőív alapján állítják.
Hanem emberi életek évtizedeken keresztül történő követéséből.
Egy kutatás, amely hosszabb lett, mint egy emberöltő
A Harvard Study of Adult Development története az 1930-as évek végén kezdődött. A kutatók nem egyszerűen azt akarták megkérdezni idősebb emberektől, hogy szerintük mitől volt jó vagy rossz az életük.
Valami sokkal ambiciózusabbat terveztek.
Fiatal embereket kezdtek követni, majd újra és újra visszatértek hozzájuk.
Vizsgálták többek között:
- fizikai egészségüket,
- mentális állapotukat,
- munkájukat,
- párkapcsolataikat,
- barátságaikat,
- családi életüket,
- életük sikereit és kudarcait.
A kutatás eredetileg két külön csoportból indult. Az egyikben Harvardon tanuló fiatal férfiak szerepeltek, a másikban hátrányos helyzetű bostoni fiúk. A két csoportból összesen több mint 700 férfi életét kezdték követni. Később feleségeiket és gyermekeiket is bevonták, a kutatás pedig újabb generációkra terjedt ki.
A vizsgálat különlegessége pontosan az időtáv.
A kutatók láthatták, hogyan lesz egy fiatalból középkorú, majd idős ember.
Láthatták:
ki lett sikeres, ki bukott el, ki vált el, ki maradt házas, ki betegedett meg, ki maradt egészséges, ki élt hosszú életet – és ki érezte úgy évtizedekkel később, hogy jó életet élt.
Ma a kutatás már több mint 85 évnyi adatot ölel fel, és a résztvevők következő generációit is vizsgálja.
Robert Waldinger kérdése: mitől lesz jó egy élet?
Robert Waldinger pszichiáterként, kutatóként és pszichoanalitikusként foglalkozik azzal, hogyan változnak az emberek életük során.
Amikor átvette a Harvard Study of Adult Development vezetését, egy olyan tudományos örökséget kapott, amelyhez fogható adatbázis kevés létezik.
Nem azt kellett megkérdeznie egy 80 éves embertől:
„Ön szerint milyen volt az élete 40 éves korában?”
Meg lehetett nézni, hogy az illető valójában mit mondott 40 évesen.
Ez óriási különbség.
Az emlékeink ugyanis folyamatosan változnak. Utólag átírjuk saját történetünket, elfelejtünk dolgokat, más jelentést tulajdonítunk eseményeknek.
A Harvard kutatói viszont évtizedeken keresztül gyűjtötték az adatokat.
Interjúkat készítettek, kérdőíveket töltettek ki, orvosi adatokat vizsgáltak, később vérmintákat, genetikai adatokat és agyi képalkotó vizsgálatokat is alkalmaztak.
A hatalmas adatmennyiségből pedig lassan kirajzolódott valami.
Az első nagy felismerés: a jó kapcsolatok jót tesznek nekünk
Waldinger TED-előadásának egyik legfontosabb tanulsága, hogy azok az emberek, akik erősebben kapcsolódnak családjukhoz, barátaikhoz és közösségeikhez, általában boldogabbak és egészségesebbek.
A kutatás jelenlegi összefoglalója ugyanezt hangsúlyozza: a tartalmas emberi kapcsolatokkal rendelkező emberek általában boldogabbak, egészségesebbek és hosszabb életűek.
Ez elsőre szinte közhelynek hangzik.
Persze, hogy jók a barátok.
Csakhogy a kutatás ennél sokkal messzebbre megy.
A kapcsolatok ugyanis nem pusztán kellemesebbé teszik az életünket.
Összefüggnek a testi és mentális egészségünkkel is.
Vagyis a társas kapcsolat nem valamiféle luxus, amely akkor következik, amikor már minden fontos dolgot elintéztünk.
Maga is fontos dolog.
A magány nem egyszerűen kellemetlen érzés
A történet másik oldala a magány és a társadalmi elszigeteltség.
Lehet valakinek pénze.
Lehet sikeres.
Lehet hatalmas lakása.
Lehet több ezer ismerőse a közösségi médiában.
És közben lehet rettenetesen egyedül.
Waldinger kutatásainak egyik fontos üzenete, hogy az elszigeteltség nem pusztán érzelmi probléma. A jó minőségű kapcsolatok hiánya összefügghet rosszabb egészségi és jólléti eredményekkel. Waldinger saját összefoglalójában is hangsúlyozza, milyen komoly egészségügyi jelentősége lehet a magánynak.
Ez azért különösen érdekes, mert a modern világ technológiailag minden korábbinál jobban összeköt bennünket.
Van Messenger.
Instagram.
TikTok.
WhatsApp.
Videóhívás.
Online társkeresés.
Több száz vagy akár több ezer online kapcsolat.
Mégis lehet úgy élni, hogy nincs egyetlen ember sem, akit hajnali háromkor felhívhatnánk, ha valóban baj van.
És ez a különbség kulcsfontosságú.
Nem az számít, hány ember vesz körül
A Harvard-kutatás egyik legfontosabb félreérthető pontja, hogy nem egyszerűen azt állítja:
„Minél több barátod van, annál boldogabb vagy.”
Nem erről van szó.
A kapcsolatok minősége különösen fontos.
Lehetsz házas és magányos.
Lehet hatalmas társaságod és mégis elszigeteltnek érezheted magad.
Lehet mindössze két-három igazán közeli ember az életedben, mégis rendkívül erős társas támogatással rendelkezhetsz.
A Harvard kutatásának mai összefoglalója éppen ezt hangsúlyozza: a kapcsolataink minősége formálja életünk minőségét.
A kérdés tehát nem az:
Hány barátom van?
Hanem inkább:
Van-e olyan ember az életemben, akiben tényleg megbízom?
A jó kapcsolat nem jelent tökéletes kapcsolatot
Ez szintén fontos.
Egy jó házasságban is vannak viták.
A barátok is összevesznek.
A családtagok is idegesítik egymást.
Az igazán erős kapcsolat nem konfliktusmentes kapcsolat.
A döntő különbség inkább az, hogy biztonságban érezzük-e magunkat a másik mellett, és számíthatunk-e rá, amikor szükségünk van rá.
Ez sokkal reálisabb képet ad a kapcsolatokról.
Nem kell tökéletes párkapcsolat.
Nem kell Instagram-kompatibilis család.
Nem kell minden hétvégén húsz baráttal vacsorázni.
Megbízható emberi kapcsolatokra van szükségünk.
A kapcsolatok az agyunk egészségével is összefüggnek
A Harvard-kutatás egyik különösen érdekes eredménye, hogy az emberi kapcsolatok minősége nemcsak a pillanatnyi boldogsággal függ össze.
Az agy egészségével és a későbbi életminőséggel kapcsolatban is fontos lehet.
A Harvard Medicine összefoglalója szerint a kapcsolatok erőssége képes előre jelezni a test és az agy egészségének alakulását az élet során.
Ez egészen más perspektívába helyezi a barátságot.
Amikor találkozol egy barátoddal, felhívod a testvéredet vagy időt töltesz valakivel, akit szeretsz, azt könnyű „szabadidőnek” tekinteni.
Pedig lehet, hogy ugyanúgy befektetsz a saját jövődbe, mint amikor sportolsz.
A nagy csapda: azt hisszük, hogy majd a siker boldoggá tesz
Waldinger TED-előadásának egyik legerősebb része azzal foglalkozik, hogy mit gondolunk fiatalon a boldogságról.
Sokan úgy képzeljük:
Ha majd több pénzem lesz, boldog leszek.
Utána:
Ha meglesz a lakás…
Majd:
Ha sikeres lesz a vállalkozás…
Ha előléptetnek…
Ha lefogyok…
Ha lesz párom…
Ha lesz még több pénzem…
És az élet könnyen egy végtelen „majd ha” projektté változik.
Waldinger szerint a probléma részben az, hogy a környezetünk folyamatosan meghatározza számunkra, hogyan kellene kinéznie a „jó életnek”. A reklámok és a közösségi média különösen erősen közvetítik ezt az üzenetet.
A marketing alaplogikája gyakran erre épül:
Valami hiányzik belőled vagy az életedből – vásárold meg, és jobb lesz.
Új autó.
Új telefon.
Új ruha.
Nagyobb lakás.
Prémium utazás.
Több követő.
Magasabb státusz.
És természetesen ezek közül sok dolog valóban örömet okozhat.
A Harvard-kutatás üzenete nem az, hogy a pénz vagy a siker értéktelen.
Hanem az, hogy önmagukban nem helyettesítik az emberi kapcsolatokat.
A karrier önmagában nem életstratégia
Ez talán az egyik legkeményebb tanulság.
A karrier fontos.
A munka adhat célt, identitást, biztonságot és sikerélményt.
De könnyű úgy felépíteni egy életet, hogy minden energiánkat a munkába fektetjük.
Még egy projekt.
Még egy ügyfél.
Még egy üzlet.
Még egy kampány.
Még egy év kemény munka.
A kapcsolataink pedig közben észrevétlenül háttérbe kerülnek.
Pedig Waldinger évtizedek életútjait vizsgálva arra jutott, hogy ha kizárólag a munkára és teljesítményre koncentrálunk, könnyen elszalasztjuk azt, ami hosszú távon igazán fontos: a kapcsolatainkat.
A kapcsolatoknak is szükségük van „edzésre”
Waldinger egy nagyon találó fogalmat használ:
social fitness – társas fittség
Ahogy a testedet sem lehet egyszer 25 évesen megedzeni, majd kijelenteni:
„Kész, egész életemre fit vagyok.”
Ugyanez igaz a kapcsolatainkra.
A barátságokat fenn kell tartani.
A párkapcsolatra figyelni kell.
A családi kapcsolatokat ápolni kell.
Új embereket kell megismernünk.
Néha pedig egy régi kapcsolatot kell helyrehoznunk.
A Waldinger által bemutatott „social fitness” lényege, hogy kapcsolatainkat az egészségünkhöz hasonlóan folyamatos gondoskodást igénylő rendszerként kezeljük.
És ehhez gyakran nincs szükség óriási dolgokra.
Egy telefonhívás.
Egy közös kávé.
Egy vacsora.
Egy üzenet:
„Rég beszéltünk. Hogy vagy?”
Néha ennyi az egész.
A legérdekesebb kérdés: kire számíthatsz?
Érdemes most egy pillanatra végiggondolni valamit.
Tegyük fel, hogy ma éjjel komoly bajba kerülsz.
Nem Facebook-lájkra van szükséged.
Nem üzleti kapcsolatra.
Nem arra, aki kommentel a képeid alá.
Hanem valakire, aki ténylegesen segít.
Kit hívnál fel?
Ha azonnal eszedbe jut két-három ember, az hatalmas érték.
Ha senki nem jut eszedbe, az nem valamiféle végleges ítélet az életedről.
Inkább jelzés.
Talán ideje elkezdeni tudatosabban építeni a kapcsolatokat.
És mi van, ha már elmúltál 40, 50 vagy 60?
Ez az egész kutatás egyik legreménytelibb üzenete.
Nem késő.
A Harvard Medicine Waldingerrel készült interjúja külön kiemeli, hogy új kapcsolatokat kialakítani és a meglévőket ápolni életkortól függetlenül érdemes.
Nem kell húszévesen eldöntened az egész életedet.
Lehet:
50 évesen új barátságot kötni.
60 évesen szerelmesnek lenni.
70 évesen új közösséghez csatlakozni.
Lehet kibékülni valakivel.
Lehet felhívni egy régi barátot.
Lehet új országba költözni és új társaságot építeni.
Az életünk nincs húszéves korunkban véglegesen megírva.
A boldogság nem állandó állapot
Waldinger későbbi megszólalásaiban egy másik fontos félreértésre is felhívja a figyelmet.
Nem reális cél az, hogy:
„Mostantól mindig boldog akarok lenni.”
Az emberi élet nem így működik.
Lesz öröm.
Lesz veszteség.
Lesz siker.
Lesz csalódás.
Lesz szerelem.
Lesz gyász.
Lesznek elképesztően jó időszakok és olyan hónapok, amelyeket legszívesebben kitörölnénk.
Waldinger szerint a boldogságot ezért nem érdemes valamiféle végleges célállomásként kezelni. Inkább olyan feltételeket teremthetünk, amelyek között gyakrabban jelenhet meg az életünkben.
És ezek között az egyik legerősebb feltétel:
a kapcsolat más emberekkel.
Miért lett Waldinger TED-előadása ekkora siker?
Talán azért, mert valójában nem mond semmi olyat, amit mélyen belül ne tudnánk.
Ha egy ember életének végén megkérdeznénk:
„Bárcsak mit csináltál volna többet?”
Valószínűleg ritkán lenne a válasz:
Bárcsak több Excel-táblát készítettem volna.
Vagy:
Bárcsak még több e-mailt küldtem volna.
Sokkal valószínűbb:
Bárcsak több időt töltöttem volna azokkal, akiket szerettem.
A Harvard kutatásának ereje abban van, hogy ezt nem egyszerű filozófiai bölcsességként mondja.
Évtizedeken át követett emberi életek adatai mutatnak ebbe az irányba.
Mit tehetünk már ma?
Nem kell felmondani a munkahelyünkön.
Nem kell eladni az autónkat.
Nem kell kiköltözni egy hegy tetejére.
Sokkal egyszerűbb dolgokról van szó.
Hívj fel valakit, akivel régóta nem beszéltél.
Menj el vacsorázni egy barátoddal úgy, hogy közben nem nézed folyamatosan a telefonodat.
Mondd meg valakinek, hogy fontos neked.
Próbálj helyrehozni egy kapcsolatot, amelyet még érdemes megmenteni.
Keress közösségeket.
Sportolj másokkal.
Utazz barátokkal.
Beszélgess.
Hallgasd meg a másikat.
És mindenekelőtt:
adj időt az embereknek.
Mert az idő az egyetlen valódi valuta, amelyből folyamatosan kevesebb lesz.
A Harvard-kutatás talán legfontosabb mondata
Robert Waldinger TED-előadásának egész üzenetét össze lehet foglalni egyetlen gondolatban:
A jó kapcsolatok segítenek abban, hogy boldogabb és egészségesebb életet éljünk.
Nem azt jelenti, hogy a pénz nem számít.
Nem azt jelenti, hogy a karrier értelmetlen.
Nem azt jelenti, hogy ne legyenek céljaink.
Hanem azt, hogy amikor az életünket tervezzük, a kapcsolatainkat ugyanolyan komoly befektetésként kellene kezelnünk, mint a karrierünket, pénzügyeinket vagy egészségünket.
Mert lehet bankszámlánk.
Lehet befektetési portfóliónk.
Lehet szakmai portfóliónk.
De van egy másik portfóliónk is:
az emberek, akikhez tartozunk.
És a Harvard több mint nyolc évtizedes kutatása alapján lehet, hogy hosszú távon éppen ez az egyik legértékesebb befektetésünk.
Robert Waldinger TED-előadása
Az eredeti, 2015-ös előadás a TED oldalán nézhető meg:
What makes a good life? Lessons from the longest study on happiness – TED
A TED hivatalos YouTube-változata:
És a kutatás folytatódik
Talán ez az egész történet legszebb része.
A Harvard Study of Adult Development nem egy régi, lezárt kísérlet.
A kutatás tovább él.
Waldinger a vizsgálat negyedik igazgatója, és a kutatók ma már az eredeti résztvevők leszármazottait is vizsgálják, hogy jobban megértsék, hogyan hatnak a gyermekkori tapasztalatok, családi kapcsolatok és életkörülmények a későbbi egészségre és jóllétre.
Több mint nyolc évtizednyi adat után azonban az egyik legerősebb üzenet meglepően emberi maradt:
Életünk végén valószínűleg nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy mennyink volt.
Hanem az:
Kikkel osztottuk meg az életünket?
Szinte SEO | Online Marketing | SEO Szakértő Blog | Keresőoptimalizálás 