facebook

Nem árt tudni, hogy a toborzással és kiválasztással foglalkozó szakemberek 91 százaléka futja át rendszeresen a pályázók Facebook profilját is, amikor új munkaerőt keres – derül ki az online marketinggel foglalkozó amerikai Reppler cég tavaly év végi, 300 személyzeti szakember körében végzett kutatásból, és nem valószínű, hogy Magyarországon sokkal alacsonyabb ez az arány. A fejvadászok és HR-munkatársak 76 százaléka a Facebook-, míg 53 és 48 százaléka a pályázó Twitter- és LinkedIn-profiljából is vont le következtetéseket Amerikában.

1. Egy-egy túl jól sikerült buli illetve annak utóhatásai szinte minden álláskeresővel előfordulhatnak. A görbe este dokumentálásával ennek ellenére csínján kell bánni. Kompromittáló felvételek kiposztolásával könnyen elvághatjuk magunkat a munkaadók előtt. Aki mégsem tudja megállni, hogy időnként ne szórja tele a profilját bulijainak fotóival, az a nyilvánosságra hozatal előtt, óvintézkedésként csak ismerőseivel ossza meg az információkat. A legbiztosabb persze, ha ki sem kerül. A lenge öltözetű fotókra ugyanez érvényes.

2. Nem bizalomgerjesztő és nem tünteti fel jó színben a pályázót az sem, ha nagy a kontraszt a pályázati anyag (CV, motivációs levél, saját honlap) és a saját Facebook-adatlap által sugallt kép között. Visszatetszést kelthet, ha a pályázatában tudatosan visszafogottnak, konszolidáltnak mutatkozó jelölt közösségi megjelenése másról árulkodik.

3. Legalább ennyire hitelrontó lehet a megpályázott állás jellege és a közösségi portálon mutatott aktivitás közötti ellentmondás. Nem hiteles például egy értékesítési pozícióra jelentkezve azt állítania a pályázónak, hogy mindene a kapcsolatépítés – és teremtés, ha mindössze 10 fős kapcsolati hálóval rendelkezik a közösségi portálon.

4. A munkaidő letelte után folytatott hobbik, tevékenységek nem tartoznak a munkáltatóra. A meggyőződéses Facebook-rajongóknak ennek ellenére ügyelni kell rá, mely csoportok, klubok, baráti körök tagjainak vallják magukat! Aki úgy érzi, hobbija megítélése akár negatív is lehet, ne írja ki az oldalára, vagy ügyeljen, hogy kivel osztja meg ezt az információt.

5. Szintén árulkodóak a pályázó közösségi oldalakon elérhető hozzászólásai. A tartalom és a helyesírás egyaránt számít – igaz, utóbbi összképére inkább a CV átfutásakor fektetnek hangsúlyt a szakemberek. Az ok kézenfekvő: a közösségi portálokon, rövid idő alatt, rövid mondatokban, kapkodva megfogalmazott mondanivaló több hibalehetőséget rejthet magában.

6. A közösségi portálokon közzétett hozzászólásokban a szegényes szókincs sem túl jó ajánlólevél – nem árt tehát felzárkózni a pályázónak, ha e tekintetben nyilvánvaló a lemaradása, és kihívásokkal küzd.

7. Negatív színben tüntetheti fel a pályázót jelenlegi/előző munkahelyének szidalmazása, kritizálása vagy a vele kapcsolatos, bizalmas természetű információk megszellőztetése. Januárban például egy hazai bank vezető jogtanácsosának állásába került, hogy a férfi otthon véletlenül kikotyogta egy ismert színész banktitkait, amelyeket aztán a barátnője meggondolatlanul posztolt ki a nyilvánosság elé.

8. Nem számít gyengeségnek, ha valaki nem ír a szakmájáról a közösségi oldalon. Ám jó színben tűnhet fel az az álláskereső, aki időnként hozzászól, és a Facebookon is tartja a kapcsolatot a szakmabeliekkel.

9. Nem jó ajánlólevél a túlzott, nonstop jelenlét a közösségi portálokon. Ilyenkor ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a percenként új hozzászólássokkal, poszttal, fotóval jelentkező pályázó épp a munka rovására éli aktívan virtuális életét. Vajon új munkahelyén is ez várható majd tőle? – teszi fel a kérdést a munkaadó.

10. Elképzelhető az is, hogy az említett kockázatok miatt a pályázó elzárkózik az online jelenléttől. Ennek ellenére bizonyos szakmák esetén (például informatikus, kreatív, kommunikációs szakember) érdemes saját weboldalt fenntartani, és annak linkjét eljuttatni a HR-esekhez a pályázáskor.

+1 Minden gond megelőzhető, ha profilunkat úgy állítjuk be, hogy csak ismerőseink számára legyen nyitott. Így a kíváncsiskodó HR-es felé azt is kommunikáljuk, hogy tisztában vagyunk a közösségi oldalak lehetséges veszélyeivel, és vigyázunk személyes adatainkra.

Forrás:Takács Gabriella